Orbán Viktor megjegyzése – miszerint „őrült ötlet” hogy valaki beengedi a menekülteket a „saját országába”, majd utána „szétosztja” a többi tagállam között – valószínűleg a második intézkedésre vonatkozott (resettlement). Itt tényleg arról van szó, hogy az EU évente húszezer menekült elhelyezését vállalja önként, elosztva ezt a tagállamok között a kvótarendszer alapján. Mint említettük, ezt érdemes a teljes intézkedéscsomag kontextusában vizsgálni.
A dokumentum által javasolt új európai migrációs politika intézkedései elsősorban az irreguláris migrációt igyekeznek visszaszorítani: ilyen a kiinduló országok támogatása, a határvédelem erősítése, illetve a Nigerbe tervezett központ létrehozása. Ebbe a sorba illeszkedik a menekültek átvállalásának, áttelepítésének európai szintre emelt rendszere, és az így befogadottak kvóta szerinti elosztása. Ez a legális út is tovább csökkentheti a hajlandóságot, hogy valaki elinduljon a hosszú és veszélyes útra Európa felé.
És ha soknak tűnik a húszezres szám, érdemes megvizsgálnunk a jelenlegi adatokat. Tavaly 625 ezer menedékkérelmet nyújtottak az EU területén, ezek egyharmadát Németországban (a sor így folytatódik: Svédország, Olaszország, Franciaország és Magyarország). Ennyi ember érkezett valamilyen úton-módon Európába. És ez még mindig csak töredéke az UNHCR által számontartott 13 millió menekültnek (ebből négymillió szír, és akkor még nem is beszéltünk az UNRWA mandátuma alá eső ötmillió palesztinről. Jelenleg közel egymillió menekült él Európában, ez a népesség 0,2 százaléka Így rögtön szolídnak tűnjön az Európai Bizottság javaslata. A pénzügyi terhet pedig, mint fent is írtuk, ismét az EU viselné, és nem külön-külön a tagállamok központi költségvetései.
Megkérdeztük a kiszivárgott tervezetről Gyulai Gábort, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetőjét is. Szerinte mindenképpen jó, hogy az európai migrációs politikával kapcsolatos problémák átütötték az ingerküszöböt és világossá vált, hogy tenni kell valamit. Ez különösen igaz például a dublini rendszerre, amelynek abszurditására a menekültsegítő civil szervezetek Európa-szerte igyekeznek felhívni a figyelmet évek óta. A javaslatcsomag legpozitívabb elemei – a szakértő szerint – egyrészt a menekültek jogállásának kölcsönös elismerése az Unión belül, másrészt annak hangsúlyozása, hogy a jelenlegi helyzetet, amelyben a háborús borzalmak és az üldöztetés elől menekülők csak szabálytalan módszerekkel tudják a biztonságot nyújtó Uniót megközelíteni, egyedül a legális csatornák elérhetővé tétele tudja orvosolni.
Gyulai szerint ugyanakkor jó adag naivitás van abban, hogy a Bizottság szerint a tagállamok gyakorlata közötti óriási különbségeket és az emiatt a menekülteket ért különböző sérelmeket orvosolhatja a fokozott gyakorlati együttműködés, hiszen bár a közös képzések és útmutatók, az információcsere, és a jogszabály-harmonizáció mind fontos és hasznos, ugyanakkor ezektől Bulgáriából még nem lesz hirtelen Svédország menekültügyi szempontból (sem). Emellett szöveg szerinte sok helyen nem fogalmaz egyértelműen, vagy csak elnagyolt ajánlásokat tesz. A szakértő értékelése szerint azonban az intézkedéscsomag Magyarország számára gyakorlati és anyagi szempontból kifejezetten előnyös lehet és végre uniós szinten is elindíthat egy alapvetően hasznos reformfolyamatot.