Az egykulcsos adó erkölcsi kérdés

„A politikai társadalom (amelyben találkozik egymással a kultúránk és a gazdasági teljesítményünk) elsősorban erkölcsi közösség. A politikai társadalom sikere az emberek közötti interakciók erkölcsi egészségén (angolul ez lenne a »sound morals«, amely egy fokkal kifejezőbb és kevésbé biologizáló), erkölcsi kötőelemeinek rendezettségén alapul -- azon, röviden, hogy vannak közösen osztott és kötelező érvényű normák, ráadásul olyan normák és értékek vannak, amelyek a társadalmat boldoggá és sikeressé teszik. Az igény a nemzetnek erre az erkölcsi egyetemére teljesen eltűnt a magyarázó közbeszédből, pedig nélküle alig képzelhető el társadalmi kohézió, következésképp nincs sikeres gazdaság sem. Ez a kormány, csakúgy mint minden elődje, radikálisan materialista (azon kívül, hogy inkompetens), nem csoda, hogy nagy becsben tartja a vak és félvak közgazdászokat, akik már Adam Smith-t sem értették soha. A gazdaságtan a »gazdasági szakembereknek« hála messzemenőkig technokratikus, de közben számmisztikával elegyített hatalmi gyakorlattá vált, ezen belül is nagyjából maga alá gyűr mindent a költségvetés szempontja, vagyis a kormányzat beszédmód -- a költségvetésé, amely már rendszerint azelőtt romokban hever, hogy a gazdászok és politikusok karmai közé kerülne, hiszen erkölcsi romlottsággal és anyagi haszonszerzéssel lett összetákolva.

De ugyanezért -- az erkölcsi igények teljes hiánya miatt -- vált ki ezen a blogon is megütközést a szigorú elkötelezettségem az egykulcsos adó mellett -- mert keveseket leszámítva mindenki elosztási kérdésként fogja fel az adózást, amikor az elsősorban erkölcsi meggyőződés, amely azt diktálja, hogy egy állam ne tegyen különbséget a polgárai között (az egyébként mindenki előtt nyitva álló) gyarapodásuk szempontjából. Persze ehhez valóban nyitva kell állnia a gyarapodásnak mindenki előtt, amihez erős iskolarendszer, egyszerű adórendszer, piaci és vállalkozási szabadság, az állam és a korporációk visszaszorítása (erős versenyjog és számvevőszék) kell. A rászorulóknak meg kell adni a lehetőséget pótlólagos értékteremtésre (ahogy már írtam korábban, kapjon pénzt bizonyos jövedelemszint alatt azért, ha eljuttatja a gyerekét egyetemre), vagy a legrosszabb esetben kapjon segélyt (nem okvetlenül állami csatornákon), de a polgárok anyagi biztonságát nem az adórendszeren keresztül kell szavatolni. Az adórendszer az állampolgári közteherviselés reprezentációja, de a közteherviselés erkölcsi kötelesség, nem az újraelosztás kódneve a szép új világban. Momentán nincsen egyetlen elmélet sem az egyenlőtlen adózás mellett, amelyet (pl.) én ilyen alapon ne tudnék három perc alatt szétszedni.”