„Most, hogy az országra alattomosan olcsó hitellel támadó IMF-et megfutamítottuk, a temérdek fejlesztési pénzzel hazánkat sunyi módon gyarmatosítani akaró moszkvaszerű Brüsszelnek bemutattunk, haderőinket immár a rezsiharc frontján vethetjük be. Legyőzzük az energiaszolgáltatókat, sőt előbb-utóbb magát az áramot is. Hiszen van nekünk, ki fényeskedjék, ő majd megvilágítja az utat.
A rezsicsökkentés amúgy tényleg nyerő ötlet lehet. Mert zsebbe vág. Méghozzá ezúttal érzékelhetően. Hiszen a galád, szipoly bankokat olyannyira sikerült a kormánynak móresre tanítani, hogy mostanában aztán a zemberek megnézhetik a számláikat alaposan.
De a rezsicsökkentéssel nem ez a helyzet. Annak köszönhetően bizony igenis látható summa marad a zsebben. Az meg egyáltalán nem érdekli a választó-fogyasztót, hogy mindennek mi lehet az ára később. Pontosan erre az instant belátásra épít a Fidesz. Másfelől pedig kiaknázza a projektből adódó bőséges propagandalehetőségeket. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök a minap profi módon utalt a Kádár-érára, ami sokak emlékezetében ma is a biztonság koraként él, és egyúttal rá is licitált: »ez a lépés, amire – tegyük szívünkre a kezünket – még a Kádár-rendszerben sem volt példa, tehát most olyasmiről beszélünk, a rezsicsökkentésről, amire még a népbarát, magukat népbarátnak mondó kommunista kormányok sem voltak képesek.«”