Meg kellett volna támadnunk Szlovákiát?

„Magyarország politikai irányvonalát a rendszerváltáskor a Kelettől elszakadva egy nyugatorientált külpolitika jelentette. Cél a nyugati világhoz való tartozás kivívása volt. Ennek egyik első jele az 1991 decemberében megkötött Európa Megállapodás, mellyel hazánk jelezte, az Európai Közösség pedig tudomásul vette Magyarország csatlakozási szándékát a közösséghez.

Szlovákia, vagy Szerbia megtámadása ennek a frissen megkezdett irányvonalnak az elhagyását jelentette volna, és azt is, hogy ma nem ülnének képviselőink az Európai Parlamentben. Úgy, mint Horvátország és Szerbia mi is csak kopogtatnánk annak a szervezetnek az ajtóján, melynek alapértékei közé tartozik a béke fenntartása (mint létrejöttének egyik alapvető oka), a demokratikus viszonyok, és az emberi jogok érvényesülése. A határon túli magyar közösségek védelme is ezekbe a keretekbe illeszthető bele leginkább. Habár ezek az értékek gyakran csorbát szenvednek, a törekvések mégis ebbe az irányba mutatnak. Az értékek, irányelvek (uniós joganyaggal kapcsolatban történt) csorbulása esetén pedig közösségi felülvizsgálatot lehet kérelmezni az Európai Bizottságnál, azután pedig az Európai Bíróságig lehet vinni a problémákat. A közösség keretein kívül minderre még lehetőség sem lenne.”