Papnak lenni kívülről nézve nagy szívás

Szerintem a "nagy szívás" jó pap lesz. Az "énektanár" két lábbal a földön járó kőkemény szerzetes. A szerzetesrendek újraindulása után a ferenceseknél lett egy nagy generáció. Ha valaki komolyabban érdeklődik a vallás után csak ajánlani tudom őket.

A cölibátus kérdéskörhöz: 1Kor 7,32-35 Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, tehát meg van osztva. Férj nélkül az asszony is, a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.

Történelmi, nagy királyainkat bizony a papjik tették naggyá, erőssé. Nem hagyhatjuk elsorvadni a katolicizmust, nem hagyhatjuk feloldódni világi életvitelben! Minden magyarországi történelmi vallás IGAZI papjait, lelkészeit tisztelem!

Egy parvoszláv pap esete 1945-ben Amikor a kommunista partizánok legyilkolták Zsablya és Csúrog magyar lakosságának nagy hányadát, megindultak Bácsföldvár felé. A pravoszláv pap kiállt az országút közepére és az odaérkező partizánokra erélyesen rákiáltott, hogy itt nem lesz vérengzés vagy előszörre őt öljék meg és csak a holttestén keresztül mehetnek be a városkába, ahol a lakosság fele magyar volt a másik fele meg szerb. A partizánok megálltak, majd csak átvonultak a falun.