A New York Times szinte szó szerint lehozza, amikért propagandistáztak engem

Ukrajnában egy kisebb szovjet hadsereg (az ukrán) küzd egy nagyobbal (az orosz), egyikben sem számít sokat az emberélet.

Véres bohóc, vagy inkább az információs tér hőse? Az ukrán elnök komikusból, bohócból a világ nyugati felében nemzeti hőssé avanzsált.
„Az előadás még tart, és Zelenszkijt valamint a csapatát Washington messze nem csak Oroszországgal szemben használja. Az ukrán elnök és segédszínészei komoly államokra, és nemzetközi valamint regionális szervezetekre is képesek nyomást gyakorolni. Erről talán a legtöbbet Olaf Scholz német kancellár tudna mesélni, akit egy Andrij Melnyik nevű epizodista a berlini nagykövet szerepében leckéztetett arról a bizonyos morális piedesztálról. Méghozzá oly sikeresen, hogy Németország a harci sisakok szállításától mára akarata ellenére eljutott a Leopardokig.
»S hogy az előadás működjön és sikeres legyen, ahhoz az is kell, hogy Holoborodko/Zelenszkij mögött ott álljon a Nyugat teljes propaganda gépezete«
A tudatosan kialakított morális nyomásgyakorlás hatása alatt másfél éve zarándokol a fél világ Kijevbe az ukrán elnökhöz. Ugyan már egyre kevesebben, hiszen a magyar kormányfőn kívül már az összes nyugati vezető elzarándokolt a Bankovára, de a show eddig azért csak eltartott. Olyannyira, hogy még a húzódozó semlegesek sem nagyon hagyhatták ki a vonatozást, a találkozást Zelenszkijjel, majd a kötelező látogatást Bucsába.
S ha homokszem került a gépezetbe, akkor a média megoldotta a feladatot, és több politikust is kényelmetlen helyzetbe hozva a történteket megszépítve torzította a tényeket. Tudna erről mesélni a brazil államfő vagy az indiai miniszterelnök, de egy levél kapcsán elhitették még azt is, hogy az egész mexikói parlament Ukrajna oldalán áll. Ahogy fogy a lendület, úgy egyre durvábban. Olyannyira, hogy ennek következtében Zelenszkij és csapata mind toxikusabb figurává válik, akikkel már jobb kerülni a találkozót.
A közönség egyre inkább mozgolódik a nézőtéren, a nézők mind kényelmetlenebben érzik magukat a székekben, az előadás azonban csak nem akar véget érni. Ugyanis még túl sokan tapadnak csillogó szemmel a színpadra, és a rendezőnek is más még az elképzelése, a nézőtér lelkesedésének csökkenését azonban ő sem hagyhatja majd figyelmen kívül.”
Nyitókép: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal