A Fidesz–Makarenko koalíció

„A közszolgálati pártszolgálatnál már tizenvalahány éve minden eltérő véleményt gondos kezek lefóliáznak és bedobozolnak, az ellentétes vélemények csak összekuszálnának mindent, kizárólag az eligazító Napi Ukázra van szükség, azon nincs fólia, így hát azt kell beolvasni. És boldog karácsonyt!

A hazai, felettébb elborzasztó és egyre horrorisztikusabb politikusi felhozatalból lassan alulról tündöklik föl a maga intellektuális szimplicitásával, kételyeket nem ismerő magabiztosságával és kacagtatóan felfuvalkodott hübriszével Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, vagy mifenéje.

Szóval hurrá, nem kell hát könyveket lapozgatni! Mindenesetre ennek nyomán fogalmat alkothatunk arról, milyen otthonosan mozoghat Orbán Balázs a könyvesboltokban, s ha jártában-keltében egyszer véletlenül mégis betévedt az egyikbe (például az eső elől behúzódva), mennyire elszomorodhatott az ő egyszerűség lakta, nem hivalgó, cifra páva szíve az ott tartózkodók láttán, akik tanácstalanul lapozgattak, bele-beleolvastak a könyvekbe, mintha csak romkocsmák homályában merengenének, a böngészgetéssel rongálva szemük világát, feleslegesen elpocsékolva értékes szabadidejüket, s szemük sugarával összevissza karistolva a nyomtatott betűket.

Ha szegény Orbán Balázs egyszer betérne mondjuk a nagyhírű párizsi Shakespeare and Company könyvesboltba, a kissé rozzant díványokon elnyújtózó, fotelekben, székeken, lépcsőkön vagy egyszerűen csak a földön ülő, minden felsőbb rendelettől vagy kormányutasítástól mentesen sorsára hagyott és kozmikus magányra ítélt, betegesen individualista módon kizárólag a saját kedvére  böngésző-lapozgató olvasóközönség láttán egészen biztosan végleg megszilárdulna a mi politikai igazgató hősünkben a Nyugat végjátékának és perverz agonizálódásának miniszterelnökileg megalapozott és a fideszes episztemológia által örök időkre bizonyított, cáfolhatatlan ténye, amely jelen tudásunk szerint a gravitációnál és az energiamegmaradás törvényénél is biztosabbnak mondható.

Ami azért is nagyszerű, mert rögtön továbbfejleszthető nagy és masszív teóriáról van szó! A zakatoló kultúrharc kellős közepén például elrendelhető volna, hogy a Zeneakadémián japán hangmérnökök által tesztelt hangszigetelő falat lenne szükséges létesíteni a pódium és a közönség közé, nehogy a koncertlátogató véletlenül arra legyen kényszerítve, hogy hallgassa a koncertező zenészeket. Ennek nyomán a színházakban és a mozikban a jegyek mellé rendszeresíteni kellene a repülőgépeken is alkalmazott és jól bevált szemellenzőt, nehogy véletlenül láthatóvá váljék az előadás vagy a film.

Lényegében az Orbán-kormány működési logikájának kiterjesztéséről van szó, olyan reformról, amely más területeken már bevált: a gigantikus szemellenzőkkel ellátott Legfőbb Ügyészség és Alkotmánybíróság működése közismert, de az előre lepacsizott pályázatoknál sem kell a pályázati anyagok között feleslegesen lapozgatnia a különféle bizottságoknak, s az ellenzéki politikusok kérdéseire vagy az újságírók érdeklődésére is elég lesz, ha válaszként a közelgő ünnepekre kívánunk minden jót, vagy beszámolunk arról, hogy éppen honnan jövünk: templomból, disznóvágásból, fóliázásból vagy technikai landolásból. ”

Nyitókép: Facebook/Orbán Balázs