„Ma van Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének hatvanötödik évfordulója, ebből adódóan Nagy Imre újratemetésének is az évfordulója. Az vitán felül áll, hogy a mai Magyarország részben az 1956-os forradalom emlékezetére építi identitását: annak kimondása, hogy 1956-ban a magyarok fellázadtak az emberellenes diktatúra és a szovjet megszállás ellen, a rendszerváltoztatás egyik fundamentuma volt.
Nyilván csak egy hosszú és őszinte vita után lehetne eldönteni, hogy jó-e, ha a nemzet emlékezetében mártírhalálával együtt az ötvenes évek hírhedt begyűjtési és élelmezési minisztere a szabadságharc legfontosabb hőse. Ahogy érdemi vitát érdemel az is, hogy újratemetésen tényleg Orbán Viktor beszéde űzte-e ki a szovjet csapatokat. Mindenestre a tényeket nem érdemes vitatni: Nagy Imre és társai mártírhalált haltak a forradalomért. A rendszerváltás egyik legfontosabb pillanata volt az újratemetés, ahol Orbán Viktor bátor beszédet mondott.
Mégis szerintem Nagy Imre újratemetésének legfontosabb szimbóluma nem Nagy Imre volt, hanem a sokat emlegetett hatodik koporsó. Hiába nem beszélhetett Krassó György, hiába beszélhettek olyanok, akik a Kádár-rendszerben együttműködtek a szolgálatokkal. Azzal a hatodik koporsóval ott szimbolikusan a kádári megtorlás áldozatait temették el, de a valóságban az akkor létező rendszer legitimációját.
Ezért ma Nagy Imre mellett emlékezni kell arra is, hogy a forradalom után ártatlanok százait ölték meg. De hiába a megtorlás, hiába az elnyomás, végül a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, és ezzel az akkori szabadságharcosok legfontosabb követelése teljesült.”
***
Nyitókép: MTI / Bojár Sándor