Ugyanaz negyedszer is?

„A politikatudomány az egzaktsági skálán még a közgazdaságtantól is nagyon távol áll, de törvényszerűségek ott is akadnak. Visszamehetünk az időben akár 1990-ig, mindig igaz marad: ha egy kormányzat a gazdaságpolitikában meghasonlik, azt nem éli túl. Belebukott az Antall-Boross-, a Horn- és a Gyurcsány-Bajnai kabinet is: odalett előbb a tévedhetetlenség mítosza – mármint a hívek körében -, majd a vezetettség érzése is; valami eltört, és eddig még egyszer sem sikerült összeragasztani.

Az is izgalmas tehát, hogy mi lehet Matolcsy damaszkuszi fordulata mögött. Sértettség, ahogy az udvari média elhitetni igyekszik? Marakodás az egyre kisebb koncon? (Ne feledjük: a közösből látható teljesítmény nélkül sokat kikanalazó ifjú NER-cégtulajdonosok egyik legtenyérbemászóbbika – bár a verseny itt tényleg nagyon erős – a jegybankelnök Ádám nevű sarja.) Őszinte aggodalom a szakadékba tartó ország sorsáért? Jó lenne tudni a választ, de bármi is az, valódi kérdés csak egy van: hogy a disszonáns megszólalások mögött mély-e törésvonal. Ha mély, akkor azok, akik 12 évnyi Orbánság után valami másra vágynak, kezdhetik vágni a centit – még ha megint négy esztendeig eltart is, mint a 2006-os fordulat után. Ha meg csak sekély, akkor ez a modern kori magyar politikatörténet egyik legzseniálisabb átverése.

A végkifejletet tudjuk (emlékszünk rá az előző körből): fájni fog. A többit meg úgyszólván izgalom nélkül várhatjuk. A tétjeink már rég náluk vannak.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd