Lelkiismereti okokból indítottunk adománykonvojt Ukrajnába

„A »zuhanyhíradó« szerint ön a fővárosi önkormányzattal a mai napig fennálló jó kapcsolatainak köszönhetően gondolt egyet és rákérdezett, volna-e egy porosodó generátor. Mi szüksége volt erre?

Messzebbről indítanék. Én a Wesley János Főiskolán tanítom a harmadéveseket szociális munka szakon, ahova Iványi Gábor vett fel. Értelemszerűen heti rendszerességgel bejárok a Dankó utcába. A háború kapcsán eszembe jutott, hogy gyűjtenék részben magyarországi szegényeknek, részben kifejezetten Kijevbe eljuttatandó, jó állapotban lévő, felhasználható ruhákat. Ez olyan jól sikerült, hogy összegyűlt vagy fél tonnányi ruhanemű. Ezt a mennyiséget, amiben volt gyerek- és felnőttruha, téli holmik, cipő, sapka mindenféle, lényegében egyedül szétválogattam a helyszínen. Ez lett az alapanyag, ami csurig megtöltött egy szobát.

(...)

Az Iványi Gábor vezette közösség hosszú ideje kíméletlen kormányzati pressziók alatt áll, mely közösségnek az elmondottak szerint Ön is része. Miként látja, hogy ennek ellenére, mégis képesek másokat is megsegíteni?

Ebben benne van nagyon erősen az istenhitük, de legalább ilyen erősen benne van a SZETA (Szegényeket Támogató Alap – a szerk.) múltja. Részemről pedig, hogy amikor megválasztottak főpolgármesternek és a hajléktalanokat kidobták a Keleti pályaudvarról, elkezdtem egy szociális programot, ami végigkísérte a húsz éves tevékenységemet. Gáborék, ezt, most lelkiismeretük indíttatta küldetésként teszik, amiben közös elvek alapján vagyunk partnerek.”     

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás