Versengés az Orbán-kormányban

„Úgy néz ki, május közepénél előbb nem áll fel az újabb Orbán-kormány, addig van idő a végrehajtó hatalom helyzetének átgondolására. A miniszterelnök – mivel közjogilag új kabinet lép majd hivatalba – komolyabb személyi változtatásokat hajthat végre a miniszterek, államtitkárok sorában, hiszen a kormánytagok megbízatása automatikusan megszűnik, vagyis látványosan nem kell leváltania senkit, »csak« nem kell adni nekik lehetőséget a következő kormányban. A kirúgott politikusok nem igazán szólhatnak majd semmit, mert a választási győzelem igazolja a kormányfő személyi döntéseit. A változtatások iránya egyszerre lehet korrekciós és hatalompolitikai. Egyfelől a kormányfő megszabadulhat a lejáratódott, kényelmetlenné vált kormánytagoktól (például Kásler Miklóstól) és azoktól is, akiknek a munkájával elégedetlen volt. Másrészt a személyi változtatásokkal a kormányon, illetve a Fideszen belüli hatalmi játszmákat is erőteljesen tudja befolyásolni.

Szerencséje a mostani hatalomnak, hogy az átlagos választópolgárok nem szoktak részleteiben érdeklődni a kormány munkája iránt. Nekik alapvetően az a fontos, hogy az ország normálisan működjön, ha a kormányzattól pluszjuttatásokat kapnak, annál jobb. A mostani választási kampányban nem volt kiemelt téma a kormány tevékenységének a minősége, az egyes szakpolitikák – például oktatásügy, szociálpolitika, agrárpolitika – kritikai értékelése elsikkadt. A külső és belső körülmények most mégis rákényszerítik a kormányt működésének fejlesztésére: Az orosz-ukrán háború, a világszerte növekvő infláció a magyar gazdaságot is meglehetősen rosszul érinti, miközben az elmúlt két évben a magyar költségvetés hiánya és az államadósság jelentősen megnőtt. A választási győzelem sem feledteti, hogy az elmúlt hónapokban tovább romlott a magyar kormány körüli légkör Európában: Orbán Viktor európai szövetségeseinek száma tovább fogyatkozott szlovéniai barátja, Janez Jansa választási vereségével, és ennél is fájóbbak a magyar–lengyel kapcsolatban megjelent feszültségek. A 7. cikkely szerinti eljárás még mindig folyik, az uniós helyreállítási alap pénzeire továbbra is várni kell. Mindez olyan kihívás- és problémahalmazt jelent, amelynek eredményes kezeléséhez a jelenleginél jobban működő kormányra van szükség.

Az erre irányuló változtatásokat egyfelől el lehet kezdeni a kormány szerkezetének átgondolásával. Nemcsak arról van szó, legyen-e például önálló egészségügyi minisztérium (nem lesz), hanem azon is el kell gondolkodni, hogy az egyes minisztériumok milyen hatáskörökkel rendelkezzenek a jövőben. Az elmúlt három évtizedben többször láthattuk, hogy – különösen a választások után felálló új kormányok esetében – nemcsak új minisztériumok felállítására, meglévők átalakítására került sor, hanem a hatalmi pozíciókat alapvetően befolyásoló hatásköri jegyzék újraszabályozására is. A statútumról (szervezeti szabályzatról) szóló kormányrendelet átírása azonban korántsem elég.

Érdemi javulás akkor várható a kormány munkájában, ha a miniszterektől az államtitkárokon, osztályvezetőkön keresztül egészen az ügyintézőig felkészült, nyelveket beszélő, jól megfizetett, jó légkörben dolgozó, motivált személyek alkotják a minisztériumokat és a miniszterelnökséget. Nem segíti a jó légkört, hogy jelenleg könnyebb elbocsátani a kormány alkalmazottait, mint a 2010-es rendszerváltozás előtt volt. Ezáltal erőteljesebben megnyílt az út a politikai-személyi alapú kontraszelekció előtt, vagyis nem feltétlenül abból lesz főosztályvezető, aki a legalkalmasabb a tisztség betöltésére, hanem abból, aki például jóban van valamelyik fontos politikussal. Orbánék amúgy sem szeretik a közigazgatási bürokrácia autonómiáját képviselő Max Weber-i szemléletet, és el akarják kerülni, hogy az apparátus önálló életre kelve gátolja a politikai akarat érvényesülését. A lojalitás, az engedelmesség alapvető elvárás itt (is) az Orbán-rendszerben – de hogy lesz így jól működő közigazgatás? Jó közigazgatás nélkül hogy lesz jó kormányzás?”

Nyitókép: YouTube