A baloldal nem marad mindig a földön

„Ezerrel zajlik a baloldalon a gyászmunka. Ennek persze vannak feltétel nélkül szórakoztató és sajnos egész elgondolkoztató részei is. Az utóbbit majd rögvest kifejtem, de kezdjük a szórakoztató tartalommal. Mert higgyék el nekem, abból is van bőven! Nézzük csak meg például mindenki Fleck Zoltánját. Az embert, aki egyetemi katedráról rettegte végig az elmúlt éveket. Hiszen a diktatúrák már csak olyanok, hogy a velük egyet nem értő embereknek egyetemi munkákat, tanszékeket és egyebeket biztosítsanak. Úgy nem veszélyesek, gondolhatják gonosz módon.

Csak így fordulhat elő, hogy Fleck Zoltán továbbra is zavartalanul mérgezheti a friss jogász- és politológusgenerációk fejét alkotmányjogi szempontból. Az az ember, aki a választások előtt előadta, hogyan jogszerű és igazságos feles többséggel is alkotmányozni. Úgyszintén az az ember, aki egyébként az elmúlt években Sorostól negyvenhárommillió forintot kapott a kis mutatványai finanszírozására. Micsoda meglepetések! És megint csak úgyszintén ugyanaz az ember, aki immár arról delirál, hogy a választókat bizony át kell verni, mert különben azok majd mindig leszavaznak a Zorbánra. Ez kétségkívül egyszer bejött a gazdájának, 2006-ban. Egyszer.

No, de hát tudjuk az örökbecsűt Heller Ágnestől, ugye? Ő volt az, aki még a baloldal Jobbikkal való orgiája előtt elmondta az ATV-ben, hogy a jogállam helyreállítása mindig demokratikus. Értik, ugye? Így néz ki, ha előjön a rákosista reflex. A jogállam helyreállítása mindig demokratikus, akárhogyan is történik. Ízlelgessük. Aztán mi van a mi Ferinkkel? Akinek ambíciói a vereség óta mintha sokkal jobban ágaskodnának, mint a kampányidőszak egész terjedelmében. Ő már ott tart, hogy bizony legyen mindenki Gyurcsány! Sőt, még egy erre felhívő kitűzőt is kapott valamelyik ifjú rajongójától. Szinte ragyog s gagyog a színpadon, úgy mórikálja magát, megmutatva, hogy a pszichózis – hogy finoman fogalmazzak – még előrehaladottabb állapotban tart, mint eddig, másfelől miért is ne tenné? Immár színről színre látszik, a legutolsó ellenzéki szavazó előtt is, hogy ő a góré. Övé a legnagyobb ellenzéki frakció, övé az egyetlen olyan ellenzéki párt, ami legalább egy valamirevaló vidéki felépítettséget meg tud mutatni, és övé az egyetlen komolyan vehető hátország is. Állíthatja egy friss kimutatás szerint az ellenzéki szavazók háromnegyede azt, hogy Gyurcsány nélkül valószínűbb lenne az ellenzék hatalomra kerülése – ez mióta is új fejlemény? Tán 2010-ben és azóta mindig nem ez volt a helyzet? És ettől függetlenül mindig rászavaztak arra az összefogásra, amelyik Gyurcsányt úgy tartalmazta, mint habos sütemény tetejében a konyakos meggyet. Valamint mindig elmondták, hogy a gyurcsányozással már nem lehetne hatni senkire. Hát annyira régen volt!”

Nyitókép: Trenka Attila