Hat tonna a fejed felett

„Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de engem kicsit zavar, ha egy 6 tonnás, 15 méteres valami bármikor rázuhanhat a fejemre. Biztosan túl kényes vagyok, Pataky Attila naponta lát ilyet, néha el is rabolják a benne lévő kis zöld lények, és neki meg sem kottyan. Én meg már zöld lények nélkül is idegeskedem, ha egy drón robbanó töltettel 700 kilométeres sebességgel száguld errefelé, és nem tudni, mikor hová esik. Repül a nehéz drón: ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Nem lett jó vége a Toldiban sem.

Lehet, hogy mostantól az egész ország a »repül a… repül a…« kezdetű ovis játékkal fogja múlatni az időt. Tudják, amiben fel kellett emelni a kezünket, ha az említett tárgy tényleg repül. Azt ajánlom, ha a drón szót mondja ki szeretett óvóbácsink (nemigen fogja, mintha mostanában kerülné ezt a témát), mindenki azonnal emelje fel a kezét. Mert ha ne adj isten már nem repül, akkor bizonyára zuhan. Mint Zágrábban, ahol háromszor egy méteres krátert hagyott maga után. Épp csak kicsit nagyobb, mint egy sírgödör.

Azért javaslom a »repül a… repül a…« módszert, mert ma ez látszik az egyedül hatékony védekezésnek. Noha a miniszterelnök egy héttel a kínos esemény után, március 15-én is »ütőképes magyar hadseregről« beszélt, a hazai honvédelem nem tudni, milyen meggondolás alapján, de nem csinált semmit. Igaz, most nem ütni kellett volna, hanem mondjuk telefonálni a horvátoknak, hogy a vagy észre sem vett, vagy veszélytelennek ítélt masina – szerencsénkre Paksot megkímélve – feléjük repül.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos