A magyarok a németek óvatosságát osztják

„Háborúban, a fájó szenvedély óráiban nem könnyű okosnak lenni, ezért hozzátenném előző posztunkhoz, mely a fegyverszállításból erősen deklarált magyar kimaradás páriaveszélyeiről értekezett, hogy a fő konfliktust én eközben az energiahordozókra javasolt szankciókban látom, ez a vita legkényesebb lényege, nem is annyira maguk a fegyverek – energiaügyben pedig Zelenszkij a maga szempontjából érthetően az amerikai állásponton van (és fordítva; EU-álláspont mint olyan meg nincs egységesen, legfeljebb keserű szavazással/vétókkal).

A magyarok ellenben a németek óvatosságát osztják, nem véletlenül: attól függ, melyik gazdaságot hogyan érinti az orosz gáz és olaj szállítása, a függőség; és ebből megint egy nagyon valós kérdés következik: lehet-e valaki mint vezető a szó tisztán köznapi értelmében »erkölcsösebb« a saját népét képviselve háborús szomszédként azoknál, akiket jóval távolabb, más gazdasági háttérrel sokkal kevésbé sújt a háborús »erkölcsösség« gazdasági következménye? Vagy azoknál akik a háború legsúlyosabb áldozatai az epicentrumban szenvedve? Nem lehet.

Azt hiszem, minél távolabb vagyunk egy háborús térségtől, minél kevésbé van ránk hatással az erőszak és rombolás legtöbb következménye, annál könnyebben hozhatunk tisztán erkölcsi ítéleteket az adott konfliktusról – és akkor mindenféle geopolitikai és üzleti érdekekről meg nem is beszéltünk.

Ráadásul ez az egész ránk magyarokra nézve nem is függ össze feltétlenül oly szorosan magával a választással, ha az ember hosszabb távra gondolkodik – és ugyanakkor az is igaz, hogy a választás még inkább erősíti a politikusokban, hogy a többségi álláspontot képviseljék, ha nyerni akarnak.

De mi most a magyar többségi álláspont? És mi lesz egy hét múlva? Lehet döntő különbség a két állapot között?”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán