Beszélni kell, hátha erősebb lesz egyszer az igazság, mint a hazugság

„Mondtad, hogy a közéletben is jelen vagy. A 2010-es évek közepén pont a menekültek kapcsán emelted fel a szavadat először a közösségi oldaladon egy posztban.

2015-ben kezdtem el ezt a nyilvános tevékenységet, éppen egy menekültekről írt posztommal. Minden héten Budapest és Bécs között utaztam, és én is találkoztam azzal a hatalmas menekültáradattal, akiket állatokként kezelt a magyar kormány, a földön kellett feküdniük, nem volt lehetőségük mosdani vagy normális vécét használni, és ők mégis mélyen emberségesen bántak velem, amikor találkoztam velük a Keleti pályaudvaron. Írtam erről egy posztot, ami aztán nagyon felkapottá vált. Közel százezer ember lájkolta vagy osztotta meg. Mindenfajta társadalmi kirekesztés felháborít, ezért mentem ki a Pride-ra is, ahol azt szerettem volna kifejezni heteroszexuálisként, hogy igenis többségiként is meg kell értenünk a kisebbség kirekesztettségérzését. Nemcsak nekik kell küzdeniük az emberi jogaikért, hanem nekünk is ki kell állnunk mellettük, akiknek többségiként alapjogként megvan mindaz, amit tőlük egyre inkább elvesznek.

A könyvedben azt írtad, hogy a szexuális bántalmazás témája azért lehet kétélű fegyver, mert fegyverré kovácsolhatja a politika, hogyha nem a valós elkövetőket találják meg, hanem a politikai ellenségeket. Mi a véleményed a homofóbbá alakított pedofiltörvényről, az április 3-ra meghirdetett »gyerekvédelmi« népszavazásról, illetve arról, hogy nemrégiben Orbán Viktor azt mondta a szokásos péntek reggeli beszédében a Kossuth rádióban, hogy »Van az a jelenség, amikor a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak – ez a pedofília kérdése. Ezt a magyar törvények jól megoldják, de most nem erről beszélünk, hanem egy másik jelenségről. Aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt most én nem tartom fontosnak.«

A könyvben részletesen kifejtem, hogy nem a homoszexuálisok a pedofilok. A pedofília egy szexuális deviancia vagy egy szexuális parafília, egy pszichiátriai betegség, ami egyébként jogilag Magyarországon is bűncselekménynek minősül. Ehhez képest a homoszexualitás egy teljesen egészséges szexuális orientáció, az emberi szeretetképesség egyik variánsa, ami nem számít betegségnek 1973 óta, s főleg nem számít bűncselekménynek. Ezenkívül a világ összes kutatása is azt igazolja, hogy a pedofil bűnelkövetők nagy többsége heteroszexuális. A pedofiltörvényben, ahogy Orbán Viktor beszédében is összemosásra került a pedofília és a homoszexualitás fogalma. Úgy gondolom, hogy nagyon is tudatosan és célzatosan. Az embereknek azt kellene megérteniük, hogy a homoszexuális felnőttek ugyanúgy felnőttekhez vonzódnak, akárcsak a heteroszexuálisok, és azt, hogy a homoszexualitásnak pont annyi köze van a pedofíliához, mint a heteroszexualitásnak a nemi erőszakhoz. Vagyis konkrétan semmi. Ami pedig az úgynevezett gyerekvédelmi népszavazást illeti, azt gondolom, hogy éppen az fog ártani a gyermekeknek és a serdülőknek, amit meg akarnak szavaztatni. Egy 14–18 év közötti serdülőnek joga kell hogy legyen, hogy életének abban a szakaszában, amikor a szexuális irányultsága, illetve a nemi identitása még nem alakult ki, esetleg bizonytalansággal küzd, hogy szakszerű válaszokat kaphasson – mégpedig éppen iskolai keretek között – az őt foglalkoztató kérdésekre. Gondoljunk csak egy 15 éves fiatalra, aki ebben az életkorban érzi először azt, hogy a saját neméhez vonzódik – mindenféle segítséget meg kellene adni neki ahhoz, hogy el tudja fogadni és a saját személyiségébe tudja integrálni. Mert különben nem lesz pszichoszexuálisan egészséges, ezért nem lesz belőle soha boldog felnőtt. Tényleg ezt akarja a magyar kormány?

De közben pont egy nagyon erős keresztény, konzervatív retorikával kampányol ez ellen a kormány…

Úgy állítják be, mintha a keresztény gondolkodás homogén lenne, és minden keresztény, minden magát kereszténynek identifikáló ember olyan módon lenne keresztény, ahogy és amilyennek ők akarják. Azt is mondhatnám, hogy fundamentalista módon, holott a keresztény közösségek, keresztény emberek között rengetegen vannak, akik sokkal progresszívebben gondolkodnak. Én is ilyen teológus vagyok, maga ez a Felszabtér közösség is, aminek van már egy blogja, szintén ilyen embereket szólít meg és vonz magához, és ez mutatja, hogy a kereszténységen belül nagyon sokféleképpen lehet gondolkodni. Például ha megnézzük a német vagy az osztrák katolikus egyházi gondolkodást a nőkről, a szexuális kisebbségekről vagy a pedofília felszámolásáról, akkor látjuk, hogy nagyon élesen eltér attól, ami Magyarországon van. Pedig szerintem éppen ezek a kérdések határozzák meg az egyház jövőjét is. A genderellenességet vagy az LMBTQ-ellenességet nagyon könnyű politikai fegyverré kovácsolni, hogy véletlenül se a valós problémákról beszéljünk, például arról, hogy mennyi ember halt meg a járvány következtében vagy hogy milyen súlyos gazdasági problémák adódnak az egész helyzetből. Ha a populisták a képzelt ellenségeikről beszélnek, akkor pusztán elterelő hadjáratot folytatnak, mert így nem kell valódi politikát űzniük. Csak a szövegek, csak a szlogenek, csak a félelemkeltés, csak a bűnbakképzés meg az óriásplakátok szintjén.

...

Lett volna Homonnay Gergellyel egy közös projektetek. Mi lett volna ez?

Egy videósorozatot terveztünk, amiből az első rész karácsonykor látható is volt. Olyan témákról akartunk kötetlenül beszélgetni, ami mindkettőnket foglalkoztatott. Ebben benne lettek volna aktuálpolitikai kérdések, az egyház és az állam viszonyának témája, a Biblia és a vallási alapú homofóbia vagy a nőgyűlölet. Vagy az, hogy lehet-e ezekről a kérdésekről sokkal nyitottabban, elfogadóbban is gondolkodni. Azt vettük észre Gergővel, hogy bár én hívő teológus vagyok, ő pedig kétkedő, de a maga módján mégis istenhívő ember. Összekötött minket az, hogy fontosnak éreztük kiállni egymás mellett és azok mellett az emberek mellett, akiket ebben az országban bántanak. Ehhez kapcsolódott volna a bántalmazó egyház és a bántalmazó politika témaköre. Egy bántalmazott nép vagyunk, nagyon eltűrjük az elnyomást, fel kellene végre ébredni és meg kellene tanulni ellenállni.”

(Fotó: MTI)