Németország: zöld fordulat, balra csúszás

Pócza István helyzetjelentése Münchenből

Csupán néhány nap van hátra a német szövetségi parlamenti választásokig. Nagyon leegyszerűsítve a német politikai helyzet jelenleg a következő: a választás kimenetele attól függ, hogy a németek személyre vagy pártra szavaznak-e. Ha a kancellár személye lesz a fő kérdés, akkor Olaf Scholz és az SPD nyer vasárnap. Ha a párt, illetve a program lesz a hangsúlyos, akkor a CDU/CSU lesz a befutó.

Bárki is nyer, zöld fordulat mindenképpen lesz, s igen nagy valószínűséggel a Zöldek kormányra is kerülnek.

A szavazás jelentősége: Merkel utódjának kiválasztása

Tizenhat év kormányzás után ezúttal biztos, hogy Angela Merkel helyett valaki és valami más jön. A politika iránt érdeklődő németek szerint a helyzet sok hasonlóságot mutat a Kohl-éra végével, amikor szintén egy meghatározó politikus távozott a politikai élvonalából, óriási űrt és bizonytalanságot hagyva maga mögött. Merkelt lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy biztos: az elmúlt több mint másfél évtizedben ő volt a német politika biztos pontja és iránytűje is. 

A járványhelyzet jelentős mértékben alakította át a kampányt és a kampányolást, a kialakult helyzet miatt is egyre többen szavaznak levélben, előre, ami máshova helyezi a kampány súlypontját. Azok a nagy kampányesemények, amelyek a bajor, és úgy általában a német jobbos szavazók számára fontosak és a kampány elengedhetetlen részei (például a sörsátor-események), most nem voltak megtarthatók a hagyományos formában.

A korlátozottság és a szűkebb körű események sokak számára nem izgalmasak, így veszít jelentőségéből a kampány mozgósító, aktivizáló szerepe. Az online események nem igazán működnek, az emberek valós programokon akarnak részt venni, más nem érdekli őket, az online tér és a hibrid megoldások nem pótolják a személyes jelenlétet. A kampányok egyébként is rövidültek és koncentráltabbá váltak az utóbbi időben, a járványhelyzet pedig ezt a folyamatot csak felerősítette. 

Jelöltek: nüansznyi különbségek 

Nincs igazán jelentős különbség a három kancellárjelölt között abban, amit képviselnek. A népszerűségi versenyt mégis messze magasan a szocdemek jelöltje vezeti. Olaf Scholz előnye az, hogy az SPD már tavaly augusztusban megnevezte őt mint a párt kancellárjelöltjét. Láthatóvá, ismertté tették már több mint egy évvel a választásokat megelőzően, ráadásul szavaztak róla, vagyis egy demokratikus döntés volt, ami átláthatóvá tette a folyamatot. Továbbá érdemes arról is szót ejteni, hogy alkancellárként sokat látták Merkel mellett, amely erősítette azt a benyomást, hogy egy megbízható politikus, aki képes átvenni a stafétát.

Ezzel szemben Armin Laschetre a legtöbben egy zárt ajtók mögött, szűk körben meghozott döntés eredményeként tekintenek, amin nem segítettek a jelölt botrányai.

a korábbi mérések ugyanis azt mutatták, hogy Söder nemcsak Laschethez képest volt népszerűbb, de a szocdem jelölttel szemben is többen támogatták volna Németország-szerte. Botrányok ugyan voltak bőven Scholz körül is, de semmi sem égett rá.

A zöldek jelöltje, Annalena Baerbock szintén egy szűk pártelit jelöltjeként lépett előre, személye körül komoly kérdések merültek fel – ő már olyannyira nem húzónév, hogy a plakátok többségéről le is került, a pártjának már nem éri meg rá építeni. 

Miért nem téma a migráció?

A migráció témáját szinte minden nagy párt igyekszik kerülni. Egyrészt azért, mert a tematikát az AfD tette magáévá, az ő politikai eszközük lett. Másrészt a német médiában erősen domináns a baloldali és liberális újságírók szerepe, ezért

A CDU háza táján is az az általános vélemény, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a konzervatív kérdésekkel, nehogy a balliberális sajtótöbbség megorroljon rájuk.

A CSU fiatal generációjának több tagja is úgy látja, nem fektettek és nem fektetnek igazán az újságírásba, nem helyeztek erre kellő hangsúlyt, aminek most isszák a levét, a baloldal ugyanis nem tétlenkedett. Egyesek szerint ez a pártcsalád legnagyobb hibája, ami miatt ott tartanak, ahol. Érdekes módon a migráció mellett már a koronavírusjárvány sem tartozik a legfontosabb kampánytémák közé – annak ellenére, hogy felmérések alapján a top5-ben benne van mindkettő.

A klímatéma áll jelenleg az élen, amely részben a természeti katasztrófák eredménye is – ez minden párt programjának meghatározó eleme már, nemcsak a zöldeké.

amely érdekes módon egy 40 százalék alatti téma a társadalomban, amelyben igazán nagy, teljes társadalmat megmozgató ügy jelenleg nincs. Igazán konzervatív üzenetet egyedül a CDU és a CSU ifjúsági szervezete, a Junge Union visz, de csupán rétegkampányként: a fiatalok a genderpropaganda ellen kampányolnak. 

Mire számítanak Münchenben?

Jelentős különbség van a CSU-s politikusok és aktivisták, illetve a párt tanácsadói és kampánymenedzserei várakozásában. A kampánymenedzserek és politikai tanácsadók gyenge CDU/CSU szereplésre, választási vereségre számítanak, míg a kampányoló politikusok és aktivisták jobb eredményeket várnak, mint amik a felmérésekből láthatók, szerintük ugyanis a jobbközép szavazótábor az online térben inkább csendes, a felmérésekben sem láthatóak annyira, de az utcai tapasztalataik szerint jóval többen vannak és erősebbek, mint a nagy riválisok.

A CSU szimpatizánsai, tagjai közül többen is gyenge jelöltnek tartják Armin Laschetet, sokan szívesebben látták volna a saját jelöltjüket, Södert, a nyilvánosságban azonban kitartóan támogatják a közös kancellárjelöltet. A CDU az elmúlt hetekben inkább defenzív volt, a CSU pedig inkább offenzív, jobban vállalta a konfrontálódást a zöldekkel és a szocdemekkel. Ez most változóban van, ugyanis

Münchenből ezt a váltást csak úgy kommentálták, hogy már hetekkel ezelőtt kellett volna a CDU-nak erősíteni, túl későn kapcsoltak. 

Mi lesz a választások után?

Ami szinte biztosan borítékolható, az a zöld fordulat és a balra csúszás. A kettő egyértelműen összefügg. Nem nagyon vannak ugyanis olyan koalíciós számítások, amelyekben ne számolnának a zöldek kormányba való meghívásával. A CSU politikusai és szakértői is egyetértenek abban, hogy a német zöldek programja erősen balos. A müncheniek szerint nem szabad Ausztriára nézni ebben a kérdésben, ugyanis az ottani zöldpárt centristább, mint a német zöldek.

A bajor konzervatívok szerint

Ettől az eshetőségtől szinte rettegnek Münchenben. Azért is rémisztő ez a jobboldali értékeket általában bátrabban felvállaló CSU számára, mert így ezek az értékek lényegében semennyire nem jelennének meg a német kormányzati döntésekben. Második legrosszabb lehetőségként tekintenek egy SPD-Zöldek-FDP koalícióra. Szinten minden jelenlegi koalíciós szcenárió szerint balos fordulat várható, ugyanis ha CDU/CSU győzne és összefogna a zöldekkel és az FDP-vel, akkor is balra tolódás következne, s ha valamilyen csoda folytán a jelenlegi nagykoalíció folytatni tudná a munkáját, az is inkább a baloldal számára lenne kedvező. 

A választást követően a müncheni várakozások szerint nagyon hosszú egyeztetés várható. Hosszabb és bonyolultabb, mint az előző választás utáni, egyébként is szokatlanul hosszú és nehéz koalíciós tárgyalásoknál. A CSU körül többen is elképzelhetőnek tartják, hogy Németország kancellárját karácsonykor még mindig Angela Merkelnek fogják hívni.  

A szerző Németország-szakértő, a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője