A kínai

„Szerencsére itt vannak nekünk ezek a figyelmes, éber, éles eszű ellenzékiek, és ők majd szemmel tartják a dolgokat; nem kell félni, amíg KariGerit látjuk. Amint a méhlegelőt is létrehozták, úgy kell majd a Fudan egyetemet is: nem kell csinálni semmit, hagyni kell az ügyeket a maguk útján menni.

Általában is azt kell csinálni, amit a méhlegelőknél: ha nincs munka, akkor semmi látnivaló sincs.

Ha nem dolgozunk, akkor hibát sem véthetünk. Igaz, arra rámegy a Diákváros is, de annyi baj legyen, azzal se lesz gond – minek az a nagy rohanás. Majd persze lesz pampogás, de ha ragaszkodunk az alapelvekhez, akkor minden jóra fordul, legfeljebb lesz majd egy újabb fülkeforradalom. Csak addig mi már meggazdagszunk és onnan nem is érdekel bennünket már semmi. Ugyan most némi probléma mutatkozik, de majd elmúlik ez is, és a doktori kérdés is megoldódik és megnyugszanak a kedélyek. Csak ígérgetni kell, aztán majd csak lesz valahogy.

Most a fontos a munkamegosztás. Gyurcsányné mindent megígér, százötvenezer forintot, ingyen sört, örök életet, aztán KariGeri majd módosítja; erre számíthatunk. A többiek nem érdekesek, ők azért indulnak, hogy sűrűbben legyünk. Majd eldől, hogy ki lesz a nyerő. Ha a főpolgármester lesz a befutó, akkor esetleg csak a munkátlanságra számíthatunk, ha Dobrev, akkor viszont az Isten legyen irgalmas hozzánk.”