Arra kér, vegyem végre tudomásul, hogy az igazi férfi feminista

„Milyen ista-pista is egy igazi férfi?! Avagy feministának kell-e lennie Conannak vagy Woody Allennek?!

Nem olyan rég előbb rövid hozzászólást, majd egy hosszabb cikket szenteltem, D. Tóth Krisztina: A Jóisten a miénk is című cikkéhez. Persze megkaptam a magamét (mindig megkapom), de most nem a tömegek tébolyával akarok foglalkozni, csupán egyetlen (de korunkra nagyon is jellemző) reakciót emelnék ki. A hozzászólás, egyébként férfi írója, arra kér, hogy vegyem végre tudomásul, hogy az igazi férfi feminista. Ebben egyébként semmi új nincs, a tudatipar legkisebb kápójától a valóvilág összes villaführeréig, és természetesen színészek, a fél popszakma és sztárírók érezték már kötelességüknek, hogy ezzel bizonyítsák a haladás (láthatatlan, de nagyon is létező) erői és ítészei előtt az elkötelezettségüket az ügy iránt. Nos szerintem, és lehet, hogy ebben nem adtok igazat nekem, arról biztosan nem ismerszik meg az igazi férfi, hogy valamelyik totális ideológia: kommunizmus, maoizmus, fasizmus vagy éppen a feminizmus, és még sorolhatnám tovább az izmusokat, elkötelezett híve. Nem tudom, hogy milyen jellemzői vannak, hogy lesz valaki »igazi férfi«, de abban biztos vagyok, hogy csak egy nő tekintete tehet azzá bennünket. Itt van mindjárt a két véglet, kedvenc rendezőm és forgatókönyvíróm, Woody Allen, és az Ikea vasárnap című regényem Conan alakja, aki a nyers erőt (és számomra mindig a gyűlölt valóságból való menekülést testesítette meg). Mindkét választás lehet legális (mondjuk én egy fokkal, de jobban örülök, ha Conant látja valaki bennem). Szóval hölgyeim és uraim, ha egymásról van szó ne hallgassanak világmegváltó (megváltoztató) ideológiákra, helyette tessék egymásra nézni, az is bőven elég.”