Az európai forró krumpli

„A többi tagállam akár újra is alakíthatná az Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül – vetette fel »nukleáris opcióként« Mark Rutte holland miniszterelnök a hágai képviselőházban, ahol az uniós jogállami kritériumok érvényesítését kérték számon rajta a képviselők. Azt a mechanizmust, amihez az Európai Parlament a költségvetési támogatásokat kötné. Na, itt egy újabb nukleáris opció: évek óta afféle forró krumpli, hogy az EU-nak kezelnie kellene valahogy azt a bódító politikai terméket, amit a lengyel és a magyar hatalom feltálalt, s amit Nyugat-Európa értetlenül nézeget. Mert teljesen idegen az Unió konyhájától, s már szabadulni akarna tőle. A halogatás ára mérhetetlen.

Lépésről lépésre éltük át azt a tíz éves folyamatot, amelynek végére nem maradt más, csak a »nukleáris opció«. Némi csörömpölés kísérte ugyan a parlamentarizmus orbáni lebontását, hogy a végére maradjon »az idegen nyugati életforma«, a bevándorláspárti, kereszténység-tagadó Nyugat, a német nagytőke beágyazott érdeke, a magyar ellenzék tehetetlensége, hogy képtelen volt politikai formát adni a társadalmi elégedetlenségnek, sőt hogy parlamenti jelenlétével legitimálta a rendszert. A kormányzat robog a teljhatalomba: már a szellemi élet van soron, a kultúrharc totális, mert a kritikai gondolkodás kiirtása nélkül nem teremthető meg az orbáni történelmi korszak.

E harc kenyere a romantikus nacionalizmus, a magyar szupremácia felélesztése. Brüsszel elsődleges érdeke volt, hogy a keleti végeken bármi áron nyugalom legyen, de ez a lefojtott béke a maga kibontakozó nacionalizmusával végképp összeférhetetlen az európaisággal. Ezt a romantikus nacionalizmust 2010 után találta magának a Fidesz, mint amivel autokrata politikájához egybe tudja szervezni a nemzetet. Ez a nacionalizmus addig csak tagadásból állt. A »kommunizmus« tagadásából, aztán eljutott saját múltjáig, a liberalizmusig, hogy a nyílt, demokratikus társadalom helyett kezdje kiépíteni a félelemre alapozott zárt, autokrata világot. Lett ellensége – Európa, Soros György –, ki lett tagadva a nemzetből minden ellenzék.”