Vége van-e a szabadságnak és a demokráciának? Mit tehetünk, hogy ne legyen?

„Nagy és súlyos szavak, még így, kérdő mondatban is. Főleg a konkrét kérdéssel a végén. Mert, hogy van-e nekünk magyaroknak, de általában a hétköznapi embereknek bármi esélye harcolni a világot uraló, egyre hataloméhesebb és gátlástalanabb, az »emberijogizmus« jelszavai alatt a tényleges emberi jogokat, a valódi demokratikus értékeket nagy ívben leszaró elitekkel szemben? Szeretném remélni, hogy igen. És mindenképp muszáj küzdeni.

Jó ideje közszájon forgó, gyakran használt kifejezés a »háttérhatalom«. Vagyis a világ számára láthatatlan, megismerhetetlen, titkos érdekszövetség, különböző gazdag és befolyásos emberek, akikről fogalmunk sincs kicsodák, nem egészen tudjuk, mit akarnak, mégis ők irányítják a »pódiumra kirakott« politikusokat. Nos, ez egy nagy baromság. Semmiféle háttérhatalom nincs. Abszolút »előtér-hatalom« van. Nagyon is egyértelmű célokkal, körülhatárolható, néven nevezhető cégekkel, szervezetekkel, és beazonosítható arcokkal is. Egyetlen szóval is illethetjük őket: globalisták.

Ma a világban egyértelműen két erő küzd egymással. Akár a hagyományos terminológiát is használhatjuk rá: a világ kétpólusú. Csak most nem két, fizikailag, földrajzilag jól elkülöníthető katonai hatalom, ideológiai alapokon (is) álló szembenállása testesíti meg a két pólust, hanem két, egymással gyökeresen ellentétes ideológia vívja a maga folyamatos csatáit az élet minden területén, nem csak fizikai és pláne nem földrajzi értelemben.

Az egyik »csapat« azt szeretné, hogy az egész Föld egy »nagy falu« legyen, egy kavalkád, amelyben nincsenek nemzetek, nincsenek erős, közösségformáló kötelékek (család, egyházközösségek, stb.), hanem csakis egyének léteznek, illetve különböző olyan mikro-identitások, amelyek nem adnak megváltoztathatalan összetartozás-érzetet, ezért bármikor eldobhatóak, felcserélhetőek. És ezáltal természetes védekezést, immunitást sem adnak a globalista cunamival szemben. A globalista cunami két fronton támad. Az egyik ideológiai, a másik gazdasági.”