Szegény Gréta

„Láttam egy képet. Greta Thunberg az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel, alelnökével, Frans Timmermansszal és egy másik komoly, meglett férfival masírozik. Mindenki roppant komoly képet vág, hiszen maga az esemény is az, a klímavédelem gyermekkatonája, a kis mindent megmondó Brüsszelbe érkezett. Ahogyan gyerekkoromban hallottam Ipper Páléktól: szívélyes, elvtársi légkörű tanácskozásra.

A szeánsznak az volna a lényege, hogy ez a beteg kislány bemegy egy tárgyalóterembe, a felnőttek lesütött szemmel beszámolnak neki az európai klímastratégiáról, Greta pedig horrorfilmekből kölcsönzött tekintetével, kifordult szemekkel és megemelt hangon minősíti. Hiszen ki, ha nem ő. Timmermans meg is mondta a mostani találkozón, hogy köszönet illeti, nélküle az Európai Unióban nem állna ilyen szinten a klímavédelem ügye. Szelíd hangon mondta mindezt, ahogyan Von der Leyen asszony is csak halkan rebegte el, hogy nagyon sokat dolgoznak, nagyszerű stratégiát dolgoztak ki, és – ezt nem mondta, de fürkésző tekintete elárulta – most az isteni ítélőszék, akarom mondani, az egyszemélyes bölcsek tanácsa, maga Greta elé viszik az ügyet. A tinédzser Kasszandra azonban nemtetszésének adott hangot: döntsék el végre a politikusok, ez nem elég! Mondjuk, ebben sok újdonság nincsen: akik kiképezték ezt a kislányt, valószínűleg ezerszer elmondatták vele, hogy ez lesz a tételmondata. Szegény, hülye Greta valószínűleg még akkor is hajtogatná, hogy ez még nem elég, ha azt mondanák neki, üljön asztalhoz, jön a tejbegríz.

Azt most hagyjuk is, hogy ennek a gyereknek az iskolában volna a helye, arról pedig végképp ne ejtsünk szót, hogy a koronavírus miatt százharminc eseményt töröltek az EP naptárából, Gretát mégis legfelsőbb szinten fogadták. Ő olyan környezettudatos, hogy még a koronavírust is kiveti magából. Esetleg halálmegvető bátorsággal felült a környezetszennyező repülőgépre, jól teleette magát egészségtelen élelmiszerekkel, és mielőtt landolt aktuális turnéjának legújabb állomásán, még egyszer átfutotta szűk kis fejecskéjében, hogy ez még nem elég, hát nem értik, nem elég, nem elég… Ígérem, mama, közben a fejemet is rázom, ahogy mutattátok – tette hozzá, és hosszan, tűnődve nézett maga elé.

Én leginkább arra volnék kíváncsi, hogy mi lesz a sorsa ennek a gyerektestbe zárt vörösgárdistának. Mert mondok én valamit: a legdrámaibb évek csak most következnek. Mire Greta harmincéves lesz, komoly esélye mutatkozik egy megbízható szociopata státusára. Hiszen hogyan is tudná feldolgozni, hogy egyszer csak eldobják majd, mint a használt zsebkendőt? A történet vége garantáltan ez, hiszen a show-business már csak ilyen, mindig új sztárok tűnnek fel. A fiatal felnőtt Greta hogyan tudja majd megemészteni, hogy őrá, akit a világ első számú vezetői fogadtak, aki előtt meghunyászkodtak, és abszolút egyenrangú tárgyalópartnernek tekintettek (persze, szigorúan csak a politikai show-business etikettje szerint, hiszen ők is szerepet játszanak), mostantól a kutya sem kíváncsi? Ahogyan Michael Jacksont is elzárták saját gyermekvárosába a világ elől, Greta sem találkozik a valósággal. Konferenciák, komolykodó politikusok, tévéstúdiók, Facebook-közvetítés – és sehol egy buli a haverokkal, sehol az első csók, sehol az aggodalom a felvételiért, sehol az osztálykirándulás. Amikor eljön az igazság pillanata, Greta Thunberg lesz a világ legmagányosabb embere. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy mi szokott lenni a gyermekszínészek és kis érdekesek sorsa, amikor már nem gyermeksztárok és nem kis érdekesek.”