„Már a tavalyi parlamenti választások után elkezdődött: az eredmények miatt a mélyen elkeseredett fővárosi liberális fiatalok között a közösségi portálokon megjelentek hangok, hogy nincs helyük itt, ebben a Fidesz uralta országban, tehát el kell menni innen, vagy a budapesti romkocsmák értékvilága által vezettetve a fővárost kell egy külön menedékhellyé változtatni.
Majd következett az önkormányzati választás kampánya, amelyben megjelent a falon a plakát: vegyük vissza Budapestet! (mintha az övék lenne), illetve vegyük vissza a városokat és a falvakat a Fidesztől (mintha az ország is az övék lenne). És láthatjuk: miután a fővárosban és a kerületek többségében győztek a balliberálisok, valóban megkezdték a főváros visszavételét. Formálódik lassan az összkép, ami persze már harminc, de valójában száz éve benne van a magyar történelemben és politikatörténetben.
Mégpedig az, hogy mintha két társadalom, két világlátás, két ország nézne egymással farkasszemet Magyarországon: a balliberális és a nemzeti. Magyarország politikai és értékrendi képe lassan tisztul, s két nagy tábor jön létre, amelyik egymástól homlokegyenest ellentétes világlátással, szemléletmóddal, mentalitással, szokásokkal és normákkal rendelkezik. A legtöbb kérdésben, témakörben nem értenek egyet, eltérő a kiindulópontjuk, s ezáltal esély sincs arra, hogy közös platformra helyezkedjenek. Több törésvonal mentén is ugyanahhoz az oldalhoz tartoznak, ezek között nincs átjárás.”