„Ez az önkormányzati választás csak akkor jelentett volna zöld utat az ellenzék számára egy 2022-es győzelemhez, ha ugyanúgy MINDEN településen, kis várostól a nagyvárosokig földindulásszerű bekövetkezik az áttörés, mint ahogy áttört 2006-ban a Fidesz. De most nem ez a helyzet: ’22-ben csak akkor nyerhetünk, ha az eredményekből NEM VONUNK LE két rossz, teljesen téves következtetést, viszont LEVONUNK három alapvető fontosságú tanulságot.
NEM IGAZ,
1) Hogy a mai szép győzelmeink vörös szőnyeget gördítettek a kormányváltáshoz.
2) Hogy a mai kudarcaink végleg lehetetlenné tennék 2,5 év múlva a kormányváltást és itt a teljes nihil ideje.
DE MUSZÁJ BELÁTNUNK, amit sem 2018, sem a tavaszi EP-választás után sem láttunk be:
1) Az ellenzék erőeinek együtt kell működniük, de ez csak az alap, nem pedig elégséges feltétel.
2) Az együttműködésnek nem csak a remélt pozíciók felosztásáról kell szólnia, hanem ennél sokkal fontosabbról: a játékszabályok megváltoztatásának kikényszerítéséről. Ha tétlenül tovább nézzük az aljas kormánypropagandát, kár látszatválasztásokon legitimálni a hatalmat. Akkor igaza van azoknak, akik alkalmatlan balfékeknek neveznek minket (rögtön lenne egy javaslatom: október 23-án találkozhatnánk a Kunigunda úton).
3) Ha nem szervezzük meg magunkat, SOHA nem fogunk választáson győzni. Ha nem lesz MINDEN településen két ember, aki myíltan vállalja ellenzékiségét (most nincs) , ha nem találunk legalább 20000 magyart, aki ÖNKÉNTES munkával segíti a győzelmet (most nincs), ha nincs mind a 10000 szavazókörben ellenzéki ellenőr (most nincs), kár választáson indulni.”