Új szóvivővel erősít a Fidesz – nem akárkire esett választás
Mint kiderült, a hagyományos sajtó mellett a közösségi médiában is tolmácsolja majd a Fidesz-frakció üzeneteit, reakcióit.
A populisták érzékelik azt a kihívást is a klímapolitika felől, hogy az valami más végső veszélyt állít a középpontba, mint az általuk erőltetett agenda.
„A jobboldali populizmus ellenállása a klímapolitikával szemben sokkal inkább politikai, ideológiai alapon magyarázható, és ez rávilágít arra is, hogy a Fidesz számára miért vált a klímaváltozás központi témává. A párt általában is sokkal erősebb a politikai-ideológiai háborúk területén, mint a tényleges társadalmi érdekképviselet vagy a gazdasági magyarázatok szférájában, és egyfajta magyar, vagy legalábbis közép-kelet-európai specifikumként Orbán igyekszik a klímaváltozás elleni küzdelmet afféle nyugati, úri huncutságként beállítani, amely akadályozza a fejlődésünket és szemben áll az ország javát szolgáló iparosítási politikával (ami éppen egybeesik a német autógyártók érdekeivel).
Ebben az olvasatban a klímapolitika a gazdasági lemaradásunkat konzerválni óhajtó neokolonialista program, amely történelmi igazságtalanságok helyrebillentését akadályozza. A jobboldali populisták ráadásul, Orbántól Boris Johnsonig szeretik magukat és politikájukat egyfajta plebejus, az egyszerű emberek érdekeit szolgáló mozgalomként beállítani, szemben a globális elitek valóságtól elrugaszkodott szakértőivel és politikusaival. (Miközben persze Orbán politikája következetesen a felső-középosztály elitjét és annak kiváltságait szolgálja az átlagemberekkel szemben, és Boris Johnson életútja a brit elit elitjéé, a családi hátterétől az Eton College-en és Cambridge-en át a The Daily Telegraph és a The Spectator szerkesztéséig.)
A klímaváltozás kérdése a közelmúltig az átlagember számára nehezen érthető, a szakértők által vitatott, távoli, bonyolult kérdés volt, mi sem tűnik könnyebbnek, mint elitellenes hangulatkeltéssel az elitek ármánykodásaként beállítani. Ez a helyzet épp a szemünk láttára változik meg, ahogy a klímaváltozás betör a mindennapi életünkbe, és éppen ez lehet az egyik magyarázata annak az erőfeszítésnek, amivel a populista jobboldal a kérdést megpróbálja agresszíven visszatuszkolni a korábbi státuszába.
Végezetül a klímaváltozás mint globális jelenség, eleve valami gyanús, kozmopolita dolog, mint bármi, ami a nemzetállami kereteken túlnyúlik. Globális jellegénél fogva ráadásul a megoldás eleve csak a nemzetállami kereteken túl lehetséges, az ezzel kapcsolatos politikai program tehát szükségképpen kikezdi a nemzetállam mindenek felettiségét hirdető politikát. Kötelező, nemzetközi szabályokat, az egyes országok kormányainak kezét megkötő vállalásokat és kötelezettségeket, kooperációt igényel – épp azt, ami a szuverenitást zászlóra tűző jobboldali populizmus számára maga az ördögi világuralom.
A populisták érzékelik azt a kihívást is a klímapolitika felől, hogy az valami más végső veszélyt állít a középpontba, mint az általuk erőltetett agenda: a tömeges migráció, a multikulturalizmus térnyerése vagy a nemzetállam leépülése. A jobboldali populizmus stratégái felismerték a veszélyt, ami a progresszív politikai erők számára lehetőségként, hogy ma ez a két döntő narratíva küzd egymással a politikai diskurzus meghatározására!”