A klímaváltozás kérdése a közelmúltig az átlagember számára nehezen érthető, a szakértők által vitatott, távoli, bonyolult kérdés volt, mi sem tűnik könnyebbnek, mint elitellenes hangulatkeltéssel az elitek ármánykodásaként beállítani. Ez a helyzet épp a szemünk láttára változik meg, ahogy a klímaváltozás betör a mindennapi életünkbe, és éppen ez lehet az egyik magyarázata annak az erőfeszítésnek, amivel a populista jobboldal a kérdést megpróbálja agresszíven visszatuszkolni a korábbi státuszába.
Végezetül a klímaváltozás mint globális jelenség, eleve valami gyanús, kozmopolita dolog, mint bármi, ami a nemzetállami kereteken túlnyúlik. Globális jellegénél fogva ráadásul a megoldás eleve csak a nemzetállami kereteken túl lehetséges, az ezzel kapcsolatos politikai program tehát szükségképpen kikezdi a nemzetállam mindenek felettiségét hirdető politikát. Kötelező, nemzetközi szabályokat, az egyes országok kormányainak kezét megkötő vállalásokat és kötelezettségeket, kooperációt igényel – épp azt, ami a szuverenitást zászlóra tűző jobboldali populizmus számára maga az ördögi világuralom.
A populisták érzékelik azt a kihívást is a klímapolitika felől, hogy az valami más végső veszélyt állít a középpontba, mint az általuk erőltetett agenda: a tömeges migráció, a multikulturalizmus térnyerése vagy a nemzetállam leépülése. A jobboldali populizmus stratégái felismerték a veszélyt, ami a progresszív politikai erők számára lehetőségként, hogy ma ez a két döntő narratíva küzd egymással a politikai diskurzus meghatározására!”