„Idejön egy akárki fia-borja (jó, tudjuk, költő, rapper, aktivista és egyedi hangvételű), szidja a magyar kormányt, a magyar vezetést, és a magyar sajtótermék meg maga alá vizel a gyönyörtől.
Értik?
Idejön Magyarországra és szidni kezd.
Hát, nem tudom.
Ha kimennék Londonba, mert meghívnának, akkor nekem eszembe nem jutna gyalázni az ottani vezetést, pedig megvan róla a véleményem.
Tudom, én régimódi vagyok.
De ezekkel mindig ez van. Idejönnek, onnan, a sajátjaik közül, a saját kultúrájukból, és utat mutatnak.
Nekünk.
Azt a bizonyos utat valahogy mindig nekünk mutogatják. A mi képünkbe tolják a toleranciát, az elfogadást, a színességet, meg hogy jó a lakosságcsere, és mindenki egyforma, egyenlő, ugyanolyan.
Ezt kizárólag a fehér és európai kultúrkörben szajkózzák.
Saul Williams (egyedi hangvételű amerikai rapper, költő, aktivista) is hol mondja mindezt? Hol szajkózza?
Nálunk! Az európai kultúra földjén.
De – már bocsánatot kérek! – ez nem kunszt.
Ez így sima érdekérvényesítés!
A sajátjai közt kéne ezt mondogatni, és esetleg dicsérgetni a fehér embert és annak kultúráját.
Persze nem teszi.
Haladár és nem hülye.”