Miért a DK és a Momentum?

„1. A DK és a Momentum sikerét Orbán alapozta meg. Azáltal, hogy az ellenzék sokadszorra tulajdonképpen Orbán Viktorról szóló népszavazásként keretezte a választást, az antiorbánista Európa-képeknek húzóereje lehetett. Míg az orbáni Európa egy ellenzéki szemével bezárkózó, nemzetállamokra építő, »zárt« kontinens és politikai entitás, addig a DK és a Momentum Európája egy föderális, szorosabban együttműködő, liberális(abb) Európa, azaz az orbáni Európa antitézise. A baloldali-liberális DK és a liberális Momentum politikai önképe pedig illeszkedett a szélesebb értelemben vett ellenzéki antiorbánizmusba, amelyhez a pártok olyan kifejezéseket rendeltek – gondoljuk csak az Európai Egyesült Államok hívószavára –, amelyekben magára ismerhetett szavazójuk. Tehát azonosulásra alkalmas, egy EP-választás során az (európaiskodó) érzelmekre ható szlogenekkel éltek.

2. Nem beszélhetünk a liberalizmus reneszánszáról. Mindebből nem következik, hogy Orbánt a későbbiekben kizárólag egy erőteljes liberális pozícióból lehetne megverni. A liberális(abb) pártok győzelme sokkal inkább következik az 1-es pontból és az EP-választás sajátosságaiból, mintsem hogy például az egyetemisták-főiskolások liberális irányba tolódását az ellenzéki szavazók követése kísérné.

3. Nem a baloldali témákról mondtak a szavazók véleményt. Az előzőkből következőleg nem azért szenvedte el sokadik történelmi vereségét az MSZP – az MSZP-Párbeszéd ebben a felállásban a várakozásaihoz képest immáron a másodikat –, mert balos témákkal nyomult, illetve hogy szociális mondásokat helyezett volna előtérbe. A baloldali témák, a klasszikus szociális kérdések továbbra is az ellenzéki agenda részét kell hogy képezzék, azok versenyképességükből semmit sem veszítettek.”