„A fair play szellemében megküzdeni ezzel a hatalmi tébolyban szenvedő társasággal nagyon nehéz. Pontosan erre utalnak az eddigi példák is a filozófusok kriminalizálási kísérletétől kezdve (ami anno 2011-ben még megrökönyödést okozott), a civilszféra ellehetetlenítését szolgáló manővereken át a CEU elüldözéséig.
Ez utóbbi különösen tanulságos lehet az Akadémia számára is.
Nem is csupán azért, mert a CEU kinyírása érdekében a hatalom elképesztő módszereket alkalmazott az alávaló rágalmazástól kezdve (emlékezzünk csak a propaganda ékes szövegeire nagyjából abban a stílben, hogy a CEU valójában Soros terrorista központja, ahol transznemű diverzánsokat képeznek) addig, hogy még saját, e célra alkotott törvényeit sem tartotta be.
Hanem azért, mert ebben az esetben a kormány egy országot akart a tudás ellen hergelni.
Sokáig azt lehetett gondolni: a hatalom valami megfejthetetlen taktikai cél miatt fenekedik ennyire a kultúra, a művészet a tudomány képviselői ellen. A CEU-ügy megértette, hogy tényleg zsigerből utálják és félik a tudást. A miniszterelnöki ukázt végrehajtó miniszter nem is titkolta: „és ha megnézzük, hogy mi történik az Akadémián most, az engem nagyon emlékeztet más ügyekre, például a CEU-val kapcsolatos hasonló dologra.””