Momentán zavargunk

„Két nap után annyi már kimondható, hogy ad hoc akciózik a szélsőbaltól a szélsőjobbig két-háromezer ember, zömében fiatal. Az első éjszaka még csak-csak látszott valamiféle szervezettség, ám csütörtök estére mindössze a sétálgatás maradt – na meg a rendőrök megtámadása. Ez utóbbi a néhány száz fős kemény mag szabadidős tevékenységét jelenti, akik magáért a zavargásért mennek az utcára.

Mielőtt megvizsgálnánk a rendőrök elleni támadások mibenlétét, világítsuk át magukat a tüntetőket. Láthatóan heterogén a társaság. Tamás Gáspár Miklós maga sem tudja, hogy éppen maoista vagy csak TGM-ista, de vörös zászló alatt vonulgatva megmosolyogtató. Az aurájából kinőni látszik a Munkáspárt Vajnai Attila-féle szárnya. Mindjárt mellettük feltűntek az anarchisták, még a jellegzetes álarcukat is felöltötték, hogy aztán levéve azt asszimilálódjanak a hétköznapinak látszó fiatalemberek soraiba.

Az antifákról se feledkezzünk meg, a nyugati Antifasiszta Akció magyar követői fekete ruhában már hajaznak elvtársaikra, ám még sodródnak az árral. Aztán a Jobbik, mint ezt a magasba tartott zászlaik jelezték, és a Momentum, két pártnak látszó mozgalom. Mindez a katyvasz még nyakon öntve a CEU-ért tüntetőkkel, a Szabad Egyetem-csoporttal. Az persze kérdés, egy belpolitikai tüntetésen miért támadja meg a magyar rendőrt egy belga és egy német állampolgár.

Az összképet kissé rontja, hogy Nyakó István az MSZP színeiben egymaga is neki-nekirontott a rendőrök sorfalának. Ebbe a kategóriába tartozik Kunhalmi Ágnes (MSZP) és Szél Bernadett (LMP – vagy inkább már DK?) fagyoskodása a hangoskodók között. Bár ők legalább országgyűlési képviselők, nem úgy, mint szegény Nyakó. Kunhalmi ráadásul már-már Jeanne d’Arcként tüdőzött bele a paprikaspray-be, »ilyet se nyeltem még«, mondta erről az ATV-nek. Spongyát rá.”