Ez az a nap, amikor kicsit mindenki állat lehet

„A helyzet az, hogy a szilveszter egy sokkal őszintébb ünnep, mint a mai karácsony. Mindenkinek teljesen világos, hogy miről szól és eszerint is viselkedik: ekkor bizony nagyon csúnyán be lehet kúrni, nagyon ki lehet tolni az estét, ez az a nap, amikor a lényeg, hogy bóduljunk, hogy együnk, hogy bulizzunk, hogy egymásnak örüljünk. Ez az a nap, amikor kicsit mindenki állat lehet. Van ebben valami pezsgető érzés, na meg persze egy kis erőltetettség is, és bár ennek a folyamatnak undorító hányásfoltos eredményei lehetnek, a szilveszter bír egyfajta kendőzetlenséggel, akárcsak egy nagy party. Merthogy egyébként az, de legalább nem is állít magáról többet.

Bár 31-én este nem árt vigyázni a csúszós talajjal, a szintetikus drogokkal, az alkohol mennyiségével és egyebekkel, nem ezek az egyedüli tényezők, amelyektől igazán tartanunk kell – itt vannak még ugyanis az újévi fogadalmak. Mi is a probléma velük? Szerintem röviden azt érdemes megérteni, hogy a következő január 1-je valójában a holnapunk, a mindenkori, közös holnapunk. Mindig az, júniusban is. Január 1-jében az a jó, hogy nem ma van, így saját magunk megváltoztatását, hibáink kiküszöbölését a jövő ködös távlatába helyezhetjük, így mentesíthetve magunkat az erőfeszítéstől, melyet most, ebben a pillanatban kellene elkezdenünk. Nincs egyetlen olyan problémád sem, aminek a megoldása várhatna január 1-ig, mindent, amihez az eszközeid adottak most kellene elkezdened, különben fékezed saját magadat a fejlődésben, pazarolva a saját, igen limitált idődet ezen a világon. Azt tanácsolom az év első napját szenteld az este kipihenésének, de sokkal több reményt ne fűzz hozzá, mert pofára esel.”