„»Beletettem egy akváriumba néhány Fekete-tengerből kifogott halat. Néha-néha belehugyozok az akváriumba, hogy otthon érezzék magukat«”, írta valaki az egyik közösségi hálón. Egy másik, arab származású, Romániában adómúlató román a következőt mondta: »Romániáról nem lehet leszokni, mint ahogy a dohányzásról sem«”. Románia legfeljebb egy káros szenvedély lehet.
Kérdés: Mi a legrelevánsabb tény, szó, dolog, amit a Centenáriumi Romániáról el tudnak mondani!? Hogyan minősítenék, milyennek találnák csodálatos hazánkat 100 évvel azután, hogy néhány ember Naggyá/Gömbölydeddé tette!?
Szétbarmolt. Fucked Up. Megosztott. Hadiállapotban.
Mélységesen sötét (negyedannyit olvas, mint a szomszédos Bulgária). Megrekedt. Kár, hogy lakott. Szomorú. Mérgező. Románok által elhagyott. »Amit a nagyszülők létrehoztak, azt az unokák szétbarmolták.« Hiányos – Besszarábia és Bukovina nélkül. Szolgák és tolvajok által vezetett. Megosztott. »Túl kevés oxigén, túl sok ballaszt.« »Az imposztorság aranykora.« Gyűlölettel teli. Elöregedett. A kétségbeesésig átideologizált. Büszkeség nélküli. Ez csak néhány válasz a Călin Tudor Zarojanu által az fb-n spontánul feltett kérdésre.
Olyan ország, mely annyira belefeledkezett a román–román háborúba, hogy – néha – mintha arra vágyna az ember, hogy megszállják, így aztán mindnyájan egy közös, nem őshonos ellenség ellen harcolhatnánk. Ma, a XX. század legdicsőségesebb román történelmi pillanata után 100 évvel Románia »önmegsemmisítő« üzemmódban van. És maroknyi ember igyekszik megmenteni.