Sztálintól Pol Potig és tovább

„Emmanuel Macron új kormányában lesz homoszexuális-kvóta.

– Ez mindenesetre őrületesen örvendetes – mondaná erre Sir Pelham Grenville Wodehouse, a viktoriánus Anglia furcsa zsenije, a klasszikus és ellenállhatatlan angol humor nagymestere, a Forduljon Psmithhez! alkotója, akit aztán természetesen fasisztaként bélyegeztek meg, mivel 1942-ben felolvasott néhány jegyzetet a berlini rádióban – tette ezt német fogolyként, kényszer hatása alatt, ráadásul olyasmi rémes szövegeket, miszerint:

»Soha nem érdekelt a politika. Egyszerűen képtelen vagyok bárminemű ellenséges érzést felszítani magamban. Valahányszor ellenséges érzület készül fölgerjedni bennem egy ország iránt, egy végtelenül rendes polgárával találkozom. Együtt járkálunk, s nekem minden harcias gondolatom vagy érzésem elenyészik.«

A kérlelhetetlen »progresszívek« szerint P. G. Wodehouse mindenesetre fasiszta. Ettől persze még őrületesen örvendetes a hír, amely szerint Macron elnök nemcsak arra fog ügyelni, hogy megfelelő arányban legyenek nők és férfiak, fehérek és nem fehérek a kormányban, de arra is, hogy legyen homoszexuális kormánytag is. A Valeurs actuelles címében idézi a Macronhoz közel álló politikust: nem szabad megfeledkezni a homoszexuálisokról a kormányátalakítást ille­tően. A hetilap a »kvóta« kifejezést is használja.

– Ez mindenesetre őrületesen örvendetes – bök az újságra a bretagne-i osztrigahalász és a bordeaux-i szőlőmíves, vacsorakor kedvtelve nézegetve a remek hírt és asszonya tomporát (ez is fasizmus).

– Én eddig nem igazán kedveltem ezt a Macron gyereket – morfondírozik félhangosan a bretagne-i osztrigahalász és a bordeaux-i szőlőmíves –, de kezdem megszeretni. Mert lesz végre homokos a kormányban, és nagy szükség van erre. Nem is igazán értem, hogy bírtuk ki eddig homokos miniszter nélkül, te asszony…

Lehet, hogy még várni kell egy kicsit az ilyen párbeszédekre a bretagne-i osztrigahalász és a bordeaux-i szőlőmíves vecsernyéjekor. De már nem sokáig. Már csak arra van szükség, hogy ne legyen többé bre­tagne-i osztrigahalász és bordeaux-i szőlőmíves, és akkor eljön végre a szép új világ, a szép új Európa.”