„A szubjektív megfejtés arra, hogy mi történik az LMP-ben: az összefogás hívei sose voltak többségben az LMP-n belül. A PM-mel történő szakítás után pedig abszolút kisebbségbe kerültek. Ennek ellenére Schiffer András visszavonulása után néhányan úgy érezték, hogy itt az ideje lazítani a merev elzárkózáson. Létszámuk ugyan elmaradt a párt belső szóhasználatában sünöknek nevezett, teljes elzárkózást hirdető csoporttól is, még inkább a legnagyobb – az együttműködésnek feltételeket szabó – többségi álláspontot vallókétól. Ennek ellenére Hadházy Ákosnak a kongresszusi döntéstől eltérő értelmű nyilatkozataival, felhatalmazás nélküli tárgyalásokkal és önhatalmú visszalépésekkel sikerült az LMP-t félig-meddig belerángatni az összefogósdiba. Az LMP ezeket a konfliktusokat a kampány során elnyomta, de a stratégia ide-oda rángatása arra még így is elégnek bizonyult, hogy kellően idiótának fesse le a pártot a választópolgárok szemében. Az elvesztett választás után ez a korábban elnyomott konfliktus robbant ki újult erővel, némelyek elhagyni kényszerültek a pártot, híveik viszont maradtak annyian, hogy a sajtóban lejáratókampányt folytassanak az LMP ellen, amelynek eszközei az álhírgyártás, az elferdített vagy félinformációk csöpögtetése a sajtónak, lehetőleg úgy, hogy minden napra jusson egy és az LMP-nek esélye se legyen cáfolni azokat.
Az LMP az elmúlt napokban hivatalosan is megnyerte a Legjobban Szivárgó Párt címét. Nincs oka büszkeségre. Az, hogy a sajtó beszámol a belső vitákról, feldolgozza a kiszivárgott információkat a világ legtermészetesebb dolga. Ha nem így tenne, akkor nem végezné el a dolgát. Az viszont, hogy forráskritika nélkül veszi át azokat az általuk sugallt narratívával együtt, nem ellenőrzi azokat legalább két, egymástól független forrásból már azt jelenti, hogy így sem végzi el a dolgát, akaratlanul is a szivárogtatók szócsövévé válnak. Amit látunk, az pont olyan, mintha a Jobbikban épp most zajló folyamatokat kizárólag »nevük elhallgatását kérő« toroczkaisták elmeséléséből írnák meg.