Sajtóetika

„Persze a libsi újságírás nem esik kétségbe, nyilván pontosan tudják, hogy milyen hirdetéseket kellene a kormánynak feladni, ahhoz, hogy közlésével ők ne kerüljenek önellentmondásban. Csakhogy ez esetben bizonyára ők, a haladók lennének a kormány is. Aminek én, és még sokan, annyira nem örülnénk.

A sajtószabadság első követelői, a felvilágosodás idején jelentek meg. Azt akarták, hogy mindenki elmondhassa, leírhassa a véleményét, ha akarja. Arról szó sem esett, hogy ehhez mindenkinek biztosítanak egy újságot is. Bizonyára ők is – én is – úgy érezték, hogy ez azért kissé túlzó igény lenne.

Nálunk tökéletes sajtószabadság van. Mindenki azt ír, amit csak akar, vagy ami eszébe jut. Csakhogy ennek esetleges káros következményeit is vállalni kell. Például azt, hogy csak kevesen olvassák, vagy nézik. Azt pedig minden bizonnyal némileg túlzó elvárás, hogy mindehhez a megvetett kormány biztosítson fórumokat számukra.

Ha az ellenzéknek médiára van szüksége, vegyen magának.”