„Ne mosolyogj, baszd meg, mert pofán baszlak, hülye seggfej”

Takarodj már innen te sehonnai romángeci.

És a cimborák szolid társalgása az ATV-nél https://ripost.hu/cikk-a-heti-naplo-pornobotranya-nyilvanossagra-hoztak-a-pornograf-chatelest

Osztom TGM (és Arisztotelész) demokráciára vonatkozó kétségeit, de szerintem téved, amikor úgy véli, hogy a liberális demokrácia arisztokratikus elemekkel feljavított demokrácia. Az arisztokrácia nem kiválóság, hanem kiválasztottság, azaz nem teljesítményelven alapul, hanem születési elven. A mai demokratikus politikai rendszerekben az arisztokrácia maradványa a király, már ahol maradt egyáltalán. A "kiválóság" szakmai elve pedig ugyanolyan labilis, mint a demokrácia, mert egyrészt lehet valaki egészen kiváló a saját szakterületén, de semmi garancia nincs arra, hogy hasonlóan kiváló más területeken is. (A legendás közértelmiségi tisztelet is a teljesítményen túl valamiféle karizmán alapul, mint a politikusok esetében. Lásd pl. Kodály Zoltánt vagy Ilyés Gyulát.) Másfelől a kiválóak is állandóan vitában állnak egymással, s gyakran megesik, hogy később nem annak lesz igaza, aki elnyeri a szakmai közönség többségének támogatását. A közélet jórészt újra nem játszható döntések sorozata. A döntésekhez legitimációra van szükség. Az arisztokráciát, ha már nagy bajt okozott, agyon szokták ütni vagy el szokták zavarni, a demokráciában egyszerűen csak felváltják a hatalmi elitet másikkal és ha mégis őket érzik jobbnak, akkor egyszerűen visszahozzák. A "kiválóság" is romlandó ám, rendszeres, intézményes kontroll, azonban nincs felette, ezért nem érdemes a demokratikus elv fölé helyezni. TGM-mel szemben nem idealizálnám az ún. NGO-kat. Napjaink tömeges migrációja kapcsán inkább azt láttuk, hogy nem is annyira a hatályos jog alapján álltak, hanem tengeren és szárazföldön egyaránt, éppen a jog kijátszásával próbálták elérni az általuk képviselt politikai célt, az illegális migránsok bejuttatását az EU területére. (És politikai lobbizással. De nem ám demokratikus felhatalmazásra, mint legitimációra, hanem pénzre vadászva.) A mainstream tudományos kutatók meghatározó része pedig szurkolóvá és közreműködővé vált. S, ha valaki, akkor TGM tisztában van azzal is, hogy a gazdasági hatalom milyen könnyen politikai hatalomra váltható (bármilyen rendszerben). Márpedig a gazdasági hatalmat leginkább az arisztokrácia és a demokrácia ereje képes ellensúlyozni, a "kiválóság" a legkevésbé. S az olyannyira idealizált liberális demokrácia melegágya a politikai intézményrendszer alatt tenyésző nem legitim pénzügyi-gazdasági befolyásolásnak. Egyébként a római köztársaság nem azért csúszott át önkényuralomba, mert nem volt elég hatékony a demokrácia jogi kiegyensúlyozása, hanem azért, mert ellenőrizhetetlenül kiterjedt a római polgári jog és közösségi kontroll helyett gazdasági-politikai túlhatalmak játékszerévé vált a jogállam. Ahogy az arisztokráciának, úgy a demokráciának is politikai közösségre van szüksége az ellenőrzött, legitim hatalomgyakorláshoz. A "kiválóak" jól meglehetnek közösség nélkül is, a gazdasági nagyhatalom számára pedig kifejezetten fölösleges kerékkötő a politikai közösség. TGM a legjobb példa arra is, hogy a politikai rendszerek megítélése során legfontosabb számunkra az értékrend, a politikai tartalom, nem az intézményrendszer. Véleményem szerint TGM elképesztő sületlenségeket hord össze a jelenlegi magyar politikai hatalomról és nincs kétségem afelől, hogy ő ugyanezt gondolja azokról, akiknek az álláspontját én zsinórmértéknek tekintem. Ezért aztán hagyjuk is a "kiválóságot", mint a demokrácia kiegyensúlyozását.

"Az NGO-k önkéntes egyesületek, azonban egyben professzionális szervezetek, amelyek az elismert emberi jogokra és a hatályos (pozitív) jogra hivatkozva fejtik ki ellenőrző és szószólói tevékenységüket (advocacy). " Kell ezt úgyértelmezni, hogy a tetszés szerinti NGO-k úgy felkelés után majd eldöntik, hogy mi legyen az országok sorsa? Ahogy esik úgy puffan? Demenc jelei?