A világ talán attól szenved a legjobban, hogy nem tudjuk a pénzt a helyén kezelni, és felelőtlenül bánunk vele. A szabad döntésnek sokszor a rossz melletti döntés a vége; ennek az eredménye az irigység, a kizsákmányolás, az adócsalás, a korrupció, de sokszor a túlórázás is. A pénz nagyon sok embernek a bálványává, végső céljává vált. A gazdagság nem bűn, de ha ez valakinek bálvánnyá válik, már az.
„Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy »Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.« (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba. A továbbiakban három kisebb részre osztva próbáljuk meg megvizsgálni őket!
Ám mielőtt ebbe belekezdenénk, arra kérlek, hogy tedd egy kicsit félre azt, ahogy a pénzről gondolkodsz, és légy nyitott egy másik nézőpontra. Hátha te is gazdagodsz vele.
A pénz olyan, mint a gyermek
A saját pénzünkre általában a saját tulajdonunkként tekintünk. Hiszen megdolgoztunk érte, akár napi nyolc-tíz órában, fáradsággal… A megkeresett pénzhez aztán ragaszkodunk, a saját szükségleteink és vágyaink szerint költjük el, vagy éppen tesszük félre. De a megkeresett pénz vajon tényleg a mi tulajdonunk?
(...)
Jézus előszeretettel beszélt példázatokban, most én is megkockáztatok egyet, hogy jobban megértsük ezt: a pénzünk olyan, mint a gyermekünk. Nem csak a mi szerelmünk eredménye, hanem Isten ajándéka is az, hogy létrejön az új élet. A gyermek aztán ránk lesz bízva. Nevet adunk neki, eldönthetjük, hogy hogyan neveljük, mikre tanítjuk meg. Megválaszthatjuk, hogy hova íratjuk be óvodába és iskolába… De mégsem válik soha a tulajdonunkká. Ajándékba kapjuk, felelősek vagyunk érte; és az egész életére hatással lesz az, hogy hogyan bánunk vele. A pénz nagyon hasonló ehhez. Megdolgozunk érte, de egyben Isten ajándéka is az, hogy a rendelkezésünkre áll. Sosem lesz teljesen a mi tulajdonunk, de dönthetünk arról, hogy mihez kezdünk vele. Felelősek vagyunk érte; a pénzünkkel kapcsolatos döntéseink pedig sok mindenre hatással vannak.
A világ talán attól szenved a legjobban, hogy nem tudjuk a pénzt a helyén kezelni, és felelőtlenül bánunk vele. A szabad döntésnek sokszor a rossz melletti döntés a vége; ennek az eredménye az irigység, a kizsákmányolás, az adócsalás, a korrupció, de sokszor a túlórázás is. A pénz nagyon sok embernek a bálványává, végső céljává vált. A gazdagság nem bűn, de ha ez valakinek bálvánnyá válik, már az."
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Az érme hátoldalán egyik jogtudósunk képe jelenik meg.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
„Európának MEGA-múltja van, építsünk neki MEGA-jövőt!” – mondta a volt lengyel miniszterelnök Rómában.
Mikheil Kavelashvili elnökké választásával folytatódik a grúziai politikai válság.
