Kérdezni tudni kell

„A statisztika különös eszköz, leginkább talán a késhez lehetne hasonlítani. Lehet vele kenyeret szelni, vajat kenni és így tovább, de nem csupán jó dolgokra lehet használni, hanem rossz célra is, elhatározás kérdése az egész. Ha például arra volnánk kíváncsiak, hogy Magyarországon milyen az afroamerikai őseredettel rendelkezők parlamenti képviselete, akkor azt a megdöbbentő, sőt egyenesen lesújtó adatot kapnánk, hogy semmilyen. Egyetlen – mondjuk ki nyíltan – fekete bőrű, afrikai eredetű országgyűlési képviselő sincs a parlamentben. Ez az igazság. Vagyis ebben az összefüggésben Magyarország messze elmarad mondjuk Hollandia mögött.

Ugyanez a helyzet a média tekintetében is. Ha példának okáért azt vizsgálnánk a világban, amint tette azt nemrég egy nemzetközi médiavizsgáló szervezet, hogy hány országban szűnt meg az ellenzéki Magyar Nemzet napilap és a Lánchíd Rádió, akkor azt a döbbenetes eredményt kapnánk, hogy e tekintetben Magyarország ismét a sor végén kullog, mert ellentétben a boldog, szabad és demokratikus országokkal széles e világon, csak Magyarországon szűntek meg a szóban forgó ellenzéki médiumok, következésképpen e tekintetben a sajtószabadság Magyarországon nagy veszélyben forog.

Ha azonban azt a kérdést tesszük föl, amit a balliberális hangoltságú, máig makacsul marxista alapvetésű nemzetközi elemző műhelyek még véletlenül sem kérdeznek meg, hogy ugyanis mi a helyzet az állampolgárok tájékozódási jogával, vajon mely országokban hogyan áll az arányosság kérdése, akkor merőben más eredményre jutunk. Ha a médiumok által befolyásolt egyén saját véleményének kialakításához szükséges többpólusú és a társadalom elfogadott értékrendjével arányos tájékoztatás minőségét vizsgáljuk, akkor azt kapjuk, hogy e listán Magyarország az elsők között található, nálunk ugyanis a tájékozódni kívánó állampolgár gond nélkül megtalálja minden médiaszegmensben a különféle politikai értékrendek aspektusából ábrázolt valóságértelmezést, melyek szintetizálásával kialakíthatja a saját véleményét.”