Fletó flaskája

„Gyurcsány Ferenc rossz szenvedélyt választott magának. Tudniillik a sűrű italozás egy idő után meglátszik az emberen. Ezen belül a viszkizés sem éppen a leghasznosabb ötlet: a borral és a sörrel ellentétben ugyanis a tömény italoknak megvan az a kellemetlen hatásuk, hogy viszonylag gyors lefolyással püffedt focilabdát csinálnak az ember fejéből. Nem mondom, hogy Ferenc felpüffedt, de hogy püffedget, püffedőben van, az mindenki számára világos. Már látom a kis árkokat a szem alatt, hallom a rekedtes hangot, figyelem a hadonászó mozdulatokat – megannyi apró jelét az apai örökséghez való konok, megingathatatlan visszatérésnek.

Mert Ferenc így döntött. Hiába gazdag, hiába ismert, hiába kedvence sok-sok kedves, ávós nyugdíjasnak, Klárikával otthon, esténként kicsavarnak néhány palackot ahelyett, hogy pingpongoznának vagy lustálkodnának.  

Magánügy? Nem az. Mindannyiunk figyelmére érdemes, hogy ez az ember – nem először – még arra sem képes, hogy józanul, vasaltan álljon ki a kamerák elé. Persze, az országot elvezetné, nyilván.

Az ellenzéki együttműködés meg köszöni szépen, jól van. Éppen mámoros pillanatokat élnek át a résztvevők. Ehhez őszinte szívvel gratulálunk, és egyidejűleg azt kívánjuk, hogy három hét múlva magánemberként merüljenek el választott partnerükkel a kortyolgatásban. A történelem majd félrenéz egy pillanatra. Mi, magyarok elvesztünk egy megrögzött piást, de nyerünk egy országot. A hülyének is megéri.”