Áldemokraták sivalkodnak

„A káosz és az ezt szolgáló erők mozgásmódja a magyar rendszerváltozás óta legjobban a választások időszakában tanulmányozható. A hivatásos szobaokoskodók sivalkodnak. Hogy Magyarországon kivérzőben a jogállamiság, diktatúra van és sárba taposott véleményszabadság, hogy az országot felvirágoztató konzervatív, sőt, micsoda szörnyűség, keresztény erők korruptak, lopnak, csalnak, hazudnak. Nem érdemes tételesen cáfolni a megalapozatlan, pökhendi és gonosz vádakat. A magyar ellenzék bohócot csinál magából, amikor ezeket szajkózza. Mert például egy diktatúrában ennyire gátlástalanul és mocskos módon vádaskodhatna bárki? Nem sül le a bőr a képéről az úgynevezett demokratikus ellenzéknek, amelynek tagjai mindennap akkorákat hazudnak, mint a földközépi magmába vezető út. Az pedig nem más, mint a jó sokszor már megénekelt pokol. 

Az a demokratikus Gyurcsány Ferenc forgatja a szemét ájtatosan demokráciát ígérgetve, aki ezt többek között azért teheti meg, mert neki nem lőtték ki nézőgolyóit 2006-ban a saját rendőrei. Vagy a mérhetetlenül unalmas egykori kelenföldi királyszocialista, Molnár Gyula, aki még véletlenül sem mondja ma azt, amit tegnap, és aki bárgyú diadalvigyorral ünnepli, hogy a szocialista pártban nem találtak miniszterelnök-jelöltet, ezért egy törpepárt emberével parádéznak. Karácsony Gergellyel, a szabad demokrata mozgalmi hagyományok leghűségesebb követőjével. 

Megy tehát a jókora huzavona a másik, ám valójában ugyanonnan és ugyanolyan erőszakossággal hazudozó áljobboldallal, élén Vona Gáborral, a legszürkébb és bosszantóan kicsinyes főfarkassal. Ők azt mondják, nem szövetkeznek senkivel, a baloldaliak meg azt, hogy nem állnak a Jobbik mellé és mögé. Közben pedig minden megnyilvánulásuk ennek az ellenkezőjét igazolja.”