Nem ütöttem meg senkit, és nem kívántam senki halálát

„hvg.hu: Évek óta Izraelben él, de tavalyig még nem kapott állampolgárságot. Most mi ezzel a helyzet?

Steiner Kristóf: Tartok tőle, hogy sosem leszek állampolgár, de ez már nem is célom. Túl vagyok azon az illúzión, hogy bármelyik ország intézményesített igazságszolgáltatása és kormánya csupa igazságosság lenne, míg más országoké korrupt és gonosz. Jó és rossz mindenhol van, élni meg kell valahol – így amíg dolgozhatok Izraelben, ahol süt a nap, finom a humusz, és ennyi szabadúszókánt űzhető melóm van, nekem nem hiányzik az állampolgárság. Így is felemelhetem a hangom az igazságtalanság ellen, az egyenjogúságért, és így is méltathatom és szerethetem mindazt, ami valóban jó itt – ehhez nem kell patriótának lennem.

hvg.hu: Mint mondta, magánvállalkozóként dolgozik. Pontosan milyen területen?

Steiner Kristóf: Minden területem, ami csak érdekel – nem hiszek abban, hogy az embernek választania kell egy munkát és abban megfonnyadni élete hátralévő részében. Játszom filmekben, dokumentumfilmet rendezek, vegán workshopokat és lakásétterem eseményeket tartok, szinkronizálok, újságoknak írok Izraelben, Magyarországon és szerte a világban, blogot vezetek, kulináris-kulturális túrákat tartok turistáknak Jeruzsálembe és Holt-tengerhez, Magyarországon pedig hónap végén jelenik meg hatodik könyvem Kristóf lakomái címmel. Mindezt izraeli magánvállalkozóként teszem – innen számlázok mindenhová.

hvg.hu: Soha nem gondoltál arra, hogy visszajöjjön Magyarországra? Milyennek látja onnan a magyar közéletet?

Steiner Kristóf: Imádom Budapestet, nagyon gyakran járok »itthonról haza«, és szívemen viselem a sorsunkat – a miénket, magyarokét. Sok minden aggaszt, rengeteg dolog van, ami egyenesen taszít, más aspektusokból pedig csodálom az országot, és büszke vagyok rá. A félelmetes idegenellenesség zavar. Az, hogy Budapest egyre gyönyörűbb, örömmel tölt el. Az LMBTQ emberek jogfosztottsága bánt. A fiatal, kreatív, energiákkal teli, változást hozó generáció, ami valóban formálja a következő generációt lelkesít. Visszaköltözni viszont nem tervezek – előbb indulnék neki a nagyvilágnak, vagy töltenék újabb 10 évet egy totál más helyszínen, legyen az India, New York, vagy egy kis görög sziget, mint hogy visszahelyezkedjek a kényelmes budapesti mindennapjaimba.”