Intés az ugarnak

„Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába! – Ady Endre ironikus sorai 1902-ben jelentek meg, több mint 115 éve. Úgy látszik, itthon ismétli magát a történelem, hiszen újra és újra felmerül a dilemma: Kelethez vagy Nyugathoz tartozzunk-e. Az uniós csatlakozás után azt hittük, végre garanciát kaptunk arra, hogy az áhított Nyugat részei leszünk, most azonban épp a a kormánypárt vezető politikusai kacérkodnak a gondolattal, hogy térjünk vissza a nagy medve »gondviselésébe«.

Angela Merkel kezdi megelégelni, ami a magyar ugaron zajlik. Úgy véli, ha egy ország komolyan gondolja azt: az EU része kíván lenni, akkor nemcsak tennie kell ezért – például azzal, hogy szolidáris embertársaival –, hanem európaiként is kell viselkednie. [...]

Már a kancellár is kezdi belátni: nincs tovább értelme a szép szavaknak. Kemény fellépésre van szükség, mert – hogy Ady ugyanazon írását idézzük – »látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk«.”