„A francia elnök közép- és kelet-európai körútja magáért beszélt: »elfelejtett« ellátogatni Lengyelországra és Magyarországra, s ezzel már-már szemtelenül látványos módon kívánja megbontani a V4-ek egyelőre stabil egységét, hogy ezzel az uniós »konvergencia« útjában álló országokat félresöpörje. »Szolidáris« magatartás, nem is vitás.
De még világosabban fogalmazott hazája diplomáciai követei előtt. Arról beszélt, hogy »többformájú Európát kell elgondolnunk, messzebb kell mennünk azokkal, akik haladni szeretnének, nem akadályoztatva azon államok által, amelyek nem erre vágynak. Nekik is jogukban áll lassabban vagy kevésbé messze haladni.«
Feltűnő mondatok. Emmanuel Macron vindikálta a jogot magának arra, hogy megmondja, mi a haladás – természetesen a szuperföderáció, az iszlamizált Eurábia, egy kozmopolita világrend. A többieknek pedig »joguk van« lemaradni, alárendeltté válni. Micsoda álságos, álliberális, elitista duma! Ez lenne a tagállamok egyenrangúságát sugalló európai értékrend? Emmanuel Macron veszélyes ember. Magyar összevetésben leginkább Bajnai Gordonhoz hasonlítanám, hiszen mindkettőjük mögött a globális elit állt és áll. Macron viszont nagypályás, egy európai nagyhatalom vezetője, s ezért jelent nagy kihívást: képesnek érzi magát Európa önsorsromboló átalakítására. Angela Merkel visszafogottabb, mérsékeltebb politikus, tárgyalni is lehet vele, de az irányvonaluk megegyezik.”