Nyelv és politika

Valamit a mostani migránskrízis teljesen világossá tett: ahogy a puska, ágyú, tank, harci repülő a katona fegyvere, a nyelv ugyanúgy fegyvere a politikusnak. Aki a szavakat uralja, a hatalmat is birtokolja. A harc tehát először a szavak feletti uralomért megy.

Figyeljék meg: a baloldal következetesen menekültekről beszél. Nem azt mondja (ami a valóság), hogy Európába érkezett egy embercsoport, van itt egy halmaz, amely valamilyen arányban menekülteket is tartalmaz; nem megy bele abba a vitába, hogy milyen a valódi menekültek aránya – a migránskrízis bármilyen összefüggésében ragaszkodik a menekült szóhoz. Hiszen amíg menekült, addig védendő. Amíg menekült, addig a baloldal álláspontja érvényesül.

Figyeljék meg: a baloldal következetesen kerítésről beszél, alkalmanként hozzátéve a szögesdrót kifejezést is. Nem azt mondja (ami a valóság), hogy szükséges (vagy nem szükséges) határvédelem; nem megy bele abba a vitába, hogy miként lehet garantálni a határellenőrzést; hanem ragaszkodik a kerítés szóhoz. Hidakat építs, ne kerítést – mondják, és amíg ők uralják a kerítés szó feletti uralmat, a baloldal álláspontja érvényesül.

Figyeljék meg: a baloldal következetesen szolidaritásról beszél. Nem azt mondja (ami a valóság), hogy az unió vezetői hoztak egy döntést, ami a tagállamok egy része szerint hibás, más része szerint meg nem; nem mennek bele abba a vitába, hogy milyen más döntések lehettek volna korábban és milyen más döntések volnának lehetségesek ma. Ragaszkodnak a szolidaritás kifejezéshez, hiszen amíg ebbe az összefüggésbe tudják helyezni az egymással ütköző álláspontokat, a baloldal álláspontja érvényesül.

Több évtizedes béke után ma újra harc dúl Európában, de ezt a harcot nem fegyverrel és nem földterületekért, hanem szavakkal és a lelkek feletti hatalomért vívják.

Ebben a harcban a baloldallal szemben állóknak csupán egyetlen fegyverük van: a valóság.

Meglátjuk, elég lesz-e a győzelemhez.