„Azt még megértjük, hogy nevezett úr visszavágyik a szószékre, bár ha visszamenne, szerintünk nem sokan tartóztatnák: az a minősíthetetlen teljesítmény, amit a hazai oktatás és az egészségügy az utóbbi öt esztendőben az irányítása alatt felmutatott (minapi hír, hogy már a patkányok is menekülnek a kórházakból), rég időszerűvé tette, hogy a miniszterség helyett valami tisztességes kenyérkereső foglalkozást találjon magának.
Ez azonban csupán az állampolgári, választói szemszögű megközelítése a problémának, és van egy másik, hitéleti nézőpont is. Nevezetesen: sejthető, hogy a lelkipásztori szolgálatról a hatalomért lemondó Balog Zoltán a helyszín választással gesztust akart gyakorolni, ám a valóságban csak a tiszteletlenségét és a mohóságát nyilvánította ki. Aki ugyanis templomjáró hívőként élte át az ország közelmúltját, pontosan tudja, hogy ezeknek a gesztusoknak mindig ára van: a politika sosem ad semmit önzetlenül. Nem csak a tanév indul el szeptemberben, hanem a választási kampány is – az egyházi fők viszonozni fogják a kormányzati kegyeket, és már megint nekünk, hívőknek fog égni az arcunk; miattuk, helyettük, meg persze Balog Zoltán helyett is.”