Pénz, ami jár

„Fogd a pénz és kuss! Vagy ha már nem maradsz csöndben, akkor add vissza. Ez jut eszembe Woody Allen Fogd a pénzt és fuss! klasszikusának címéről, amikor a hazai balliberális politikusok arról értekeznek, hogy a kormány legyen hálás Brüsszelnek és tegye össze a kezét, amiért az ország részesülhet az uniós támogatásokból. Akkor érdemes tisztázni néhány félreértést. 

Magyarország nem ajándékba kapja a lehívható támogatásokat, hazánknak ez a pénz jár! Amikor 2004-ben – más államokkal egyetemben – csatlakoztunk a közösséghez, az ország több területen lényegében feladta a szuverenitását. A többi között megnyíltak a határok a régebbi tagállamok vállalkozásai előtt, amelyek vámmentesen léphettek be a piacainkra. Ezért cserébe fejlesztési forrásokhoz juthat Magyarország is. Az Európai Unió akkor lehet ütőképes közösség, ha minden tagállama erős. A támogatások ezért azt a célt is szolgálják, hogy azzal csökkenteni lehessen az országok között meglévő fejlettségi különbségeket. Ezért sem lehet a brüsszeli forrásokra úgy tekinteni, mintha azokat jutalomból vagy éppen karácsonyi ajándékként osztogatnák ki.

A hazai balliberális politikusok persze szeretnék ezt a látszatot kelteni. Ez sem új. Jól ismerjük azt a szocialista felfogást, miszerint húzzuk be fülünket-farkunkat, mert még a végén rossz szemmel néznek ránk Moszkvából, Washingtonból vagy éppen Brüsszelből. A »merjünk kicsik lenni« gondolkodásmód határozta meg a baloldali nemzetpolitikát is, a szomszédos országok ezért moshatták fel hazánkkal a padlót időről időre. Szerencsére mindez már a múlté, az Orbán-kormány önálló hangot adott Magyarországnak a nemzetközi térben is. Ez pedig bizonyos esetekben vitákhoz vezet. Ennek most a migrációs kérdés a forrpontja.”