»A vallási tényezőt sosem szabad összekeverni a politikai tényezővel. A spirituális és a világi hatalom összekeverése azt jelenti, hogy alávetjük egyiket a másiknak. Ferenc pápa geopolitikájának nyilvánvaló jellemzője abban áll, hogy nem ad teológiai lehetőséget a hatalomnak arra, hogy ráerőszakolja magát másokra, és arra sem, hogy belső vagy külső ellenséget keressen magának. Menekülni kell attól a kísértéstől, hogy kivetítsük az istenit a politikai hatalomra, hogy az végül a saját céljaira használhassa. Ferenc ellenzi a szektariánus millenarizmus és dominionizmus narratíváját, ami az apokalipszisra és a »végső harcra« készül. Kiemelve a kegyelmet, mint egy alapvető isteni tulajdonságot kifejezi ezt a radikális keresztény szükségletet.
Ferenc meg akarja törni a kultúra, politika, az intézmények és az Egyház organikus kapcsolatát. Spirituálisan nem kötelezheti el magát kormányokhoz vagy katonai egyezményekhez, mert ő minden férfi és nő szolgálatában áll. A vallások nem tarthatnak bizonyos embereket esküdt ellenségeiknek, míg másokat örök barátoknak. Nem szabad, hogy a hit az uralkodó osztályok kezesévé váljon. Mégis ez a nagyon dinamikus és hamis teológia megpróbálja rákényszeríteni saját törvényét és logikáját a politikai szférára.