„A HírTV riporternőjének kezéből kitekerték a mikrofont. Simicska-matricázás az Indexnél, HírTV-nél. Erőszakoskodás a 444-es Halász Júliával, majd bocsánatkérés helyett támadó nyilatkozat. Menekülés az Index kamerája elől, majd folyamatos simicskásozás…
Mindeközben egyre csökken a felület, ahol kormányról és az ország helyzetéről tárgyilagosságra törekvő hírek, írások jelenhetnek meg. Egyre kevesebb az olyan médium, amelyet nem a párt vezérel.
Ebben a helyzetben az ellenzéki médiumokban az újságírók kiállnak a Momentummal szemben az Origo mellett, mondván, amit magamnak nem kívánok, azt nem kívánom felebarátomnak sem. Szép gesztus. Senki sem azért fogalmazta meg véleményét a Válaszon, az Indexen vagy saját Facebook oldalain, mert aztán a kormány médiájától is ezt az emberséges hozzáállást remélné.
Viszont felmentést sem jelent. »Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.« Erkölcsileg még kétesebbé teszi a párt propagandagépezete működését az, hogy a máskor célkeresztben álló újságírók megtörik a szekértábor logikát.
A Momentum lépéséről. Fekete-Győr András május elsejei beszédében mondta azt, hogy »Higgyetek bennünk akkor is, ha hibázunk. Higgyetek bennünk akkor is, ha egyszer egy nyilatkozatban hülyeséget mondunk.« Nem tudom, hogy utólag miként fogja értékelni a Momentum azt a lépését, hogy besétáltak az Origo szerkesztőségébe, és szemtől szemben akartak találkozni a róluk alaptalan, lejárató cikkek szerzőjével. A főfelelős itt nem az adott újságíró, mégis az ő neve szerepel a cikkek mellett. Szomorú ez a helyzet.
Kicsit hasonló ahhoz, mint az ügynökkérdés. Mindannyian (legalább is sokan) az ügynökakták nyilvánossá tételéért küzdünk, érvelünk, miközben az ügynökök sok esetben csak a rendszer áldozatai voltak, az igazi felelősök a beszervezők és a gépezet működtetői. Szomorú, hogy ma Magyarországon ilyen erkölcsi vívódásokkal és kérdésekkel kell szembenéznie megint annak, aki bármit is érez a köz sorsa iránt.