Magának építi?

„A bővítés politikai a szempontból akkor veszítette el a szüzességét, amikor egy Tiborcz-közeli cég telephelyet jegyeztetett be a majdani új blokkok szomszédságában. Mészáros térfoglalása azonban a közvetlen előzményekhez képest is új minőség. Arról az emberről elmélkedünk, akit szoros üzleti szálak fűznek az Orbán-családhoz, aki egyetlen esztendő alatt 100 milliárd forinttal lett gazdagabb (nem a bevétele, hanem a vagyona nőtt ennyivel) kizárólag Orbán Viktor kegyelméből, állami javak és közbeavatkozások révén, és akit azért emleget a köznyelv a vezetékneve helyett pénztárosként, mert máshogy nem tudja feloldani az egykori gázszerelő vagyonosodása és mentorának vagyonbevallása közötti kognitív disszonanciát.

A paksi atomerőmű bővítését képtelenség gazdaságfejlesztési projektként értelmezni: akárhonnan nézzük, nem áll össze. Az elköltött pénz legnagyobb része kimegy az országból, tartósan megmaradó munkahelyet alig teremt (és nagyon drágán), a szükségességét és a költséghatékonyságát két év alatt sem sikerült igazolni az Európai Bizottság előtt. A korábbi ígéretekben szereplő 40 százalékos magyar részvételről pedig a szakminiszter jelentette ki, amit a vakhitű fideszeseken kívül mindenki évek óta tud: hogy esély sincs rá. A logikailag és közgazdaságtanilag is abszurd történet egyetlen esetben nyer értelmet: ha elhisszük, ami a nyilvánvalósága ellenére is nehezen felfogható – hogy aki kitalálta és azóta is minden döntést meghoz róla, az nem nekünk, hanem magának építi.”