Pont olyan, mint Hitler

„A holokauszt-kártyát gyakorlatilag bármi ellen ki lehet játszani manapság. Bármi –környezetünk biológiai sokféleségének pusztulásától kezdve a tömeges munkanélküliségig –megnevezhető holokausztként. Az erkölcs normák szónokai is befogadják a holokausztozást, hogy súlyt és legitimációt kölcsönözzenek a kampányaiknak. Néha még ahhoz is ragaszkodnak, hogy azokat, akik megkérdőjelezik a világnézetüket, ugyanúgy kell kezelni, mint a holokauszt-tagadókat.

Napjainkra a holokauszt vált a gonoszság kifejezésére leggyakrabban használt metaforává. Egy olyan korban, amikor a nyugati társadalmakban nehézségbe ütközik az erkölcsről beszélni valóságos és jelentőségteljes módon, a holokauszt jeleníti meg a poklot. Még a vallási szereplők is nehezen tudnak ellenállni a holokausztozásnak. Ferenc pápa ugyan még nem bocsátott ki pápai enciklikát a populizmus ellen, de már figyelmeztetett, hogy a populizmus elvezethet oda, hogy úgynevezett megváltókat válasszunk meg, akik hasonlóak lesznek Hitlerhez. Anti-populista retorika köszön vissza abból a kijelentéséből is, hogy: »A populizmus példája, a szó európai értelmében, az 1933-as Németország«. Itt a pápa szóhasználatával nem csupán a jelenkort hasonlítja a múlthoz–olyan, mint 1933 –, ennél egy lépéssel tovább is ment, azt mondva, hogy a populizmus az 1933-as Németország.

A holokausztozók ritkán magyarázzák el, hogyan, miért és miben hasonlít világunk az 1930-as évekre vagy gyűlöletük tárgya Hitlerhez. Ha meg is próbálják néha,mindig csak álokoskodásra szorítkoznak a valódi történelmi összehasonlítás helyett. Egy nem túl régi Newsweek cikk azt kérdezi: »Mennyiben hasonlít Donald Trump Adolf Hitlerre?« A kérdést azzal válaszolja meg, hogy ami az összehasonlítást Hitler és Trump között olyan élessé teszi az az, hogy mindkét férfi a saját karakterét úgy jeleníti meg, mintha az ellenszer lenne minden szociális és politikai problémára. De hiszen rengeteg politikus csinálja pontosan ugyanezt, kijátszva a megmentő-kártyát. Ha csak arra az egy személyiségjegyre koncentrálunk, ami állítólag Trumpban és Hitlerben közös pontot jelent, az épp annyira önkényes, mintha azt mondanánk, hogy mindkettőjüknek problémája van a hajával.”