Győztes-győztes

„Nem értek egyet azokkal a kommentárokkal, amelyek szerint a sajtótájékoztató mentes volt a politikai üzengetésektől. Sőt, szerintem Botka itt mutatta be igazán, hogy közszereplés tekintetében igen profi módon is tud viselkedni. Kiállása és beszéde professzionális politikus képét sugározta, magabiztosságán kívül pedig épp az volt fő erénye, hogy beszédében nagyon jól csomagolt, de érthető célzásokat tett, kritikát megfogalmazva a kormány felé, egyfajta programot hirdetve a saját tábornak (például: »mi Szegeden nem csak Európa pénzét akarjuk, de az értékeit is«). Ezeket a kiszólásokat folyamatosan szegedi kontextusba helyezte (»mi szegediek«), ami tompított az üzenetek élén, de lényegük teljességgel érthető maradt. Ugyanezzel a módszerrel csempészte be a szolidaritás hagyományosan baloldali értékét, hívószavát is beszédébe, illetve ilyen mondatkörnyezetben beszélt arról is, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek lehető legszélesebb körének véleményét kikérni egy-egy fontos kérdéssel kapcsolatosan (ez utóbbi külön figyelmet érdemel a Momentum Mozgalom budapesti NOlimpia kezdeményezésének idején).

Botka folyamatosan sikersztoriként mutatta be Szegedet. A kor szellemiségéhez jól illeszkedő fejlesztésekről (lézerközpont) és az országos átlagnál alacsonyabb munkanélküliségről beszélt. Egy leendő választási kampányban Botka ezzel meg tudja valósítani azt, amit a magyar baloldal tíz éve képtelen: elmesélni egy jól felépített történetet. Többet mondani, mint az »Orbán takarodj«, többet jeleníteni meg, mint a »fúj Fidesz«.

Összességében Botka László az elmúlt huszonhét év legemberközelibb és legvállalhatóbb baloldali miniszterelnök-jelöltjének tűnik.

Orbán Viktort mai szereplése előtt több szempont is óvatosságra intette. Egyrészt, ami belföldön szokatlan volt számára: ezúttal nem hazai pályán szerepelt. Másodszor: udvariasnak kellett mutatkoznia vendéglátójával és az általa képviselt közösséggel szemben is. Ebben a helyzetben a miniszterelnök egyfajta békés win-win-szituációra törekedett. Botkával szemben udvarias maradt, elismerően szólt róla (»Egy komoly polgármesterrel tárgyaltam...«), tehát igyekezett bemutatni a szekértábor-logika meghaladására törekvő énjét, ugyanakkor tartózkodnia kellett attól, hogy esetleges kihívóját túldicsérje. Az egyetlen, kizárólag pártpolitikai aspektussal bíró alkalmat azonban megragadta: amikor újságírói kérdés kapcsán Botka a baloldali pártokkal való egyeztetésre, esetleges összefogásra utalt, a miniszterelnök derűt kiváltva hozzáfűzte: őt nem győzte meg a polgármester. Hiába ellenoldali a vetélytárs, hibákat nem róhatott fel, mert azt később a lokálpatrióta, vagy városvezetésükkel egyébként elégedett szavazók büntethetik. Ezért néhány udvarias gesztuson túl a miniszterelnök inkább a város adottságairól szólt elismerően, földrajzi és gazdasági lehetőségeit, szellemi-kulturális tartalékait méltatva, megcirógatva a szegediek öntudatát és arról beszélt: a kormánynak fontos Szeged és fontosak a szegediek. Orbánnak szem előtt kellett tartania sok ezer szegedi szavazóját - igaz, nehéz megmondani, helyben mennyien szavaznának át balra, ha az MSZP/baloldali összefogás listáját a város polgármestere vezetné...”