A nagy Trump-átverésről

Kardos Gábor írása

A NAGY TRUMP-ÁTVERÉS ÉS A KÖZÉPOSZTÁLY FÉLREÁLLÍTÁSA

Kedves Középosztály!

Ugye szólíthatlak így, mivel elsősorban a középosztály olvas újságot és érdeklődik aktívan a közélet iránt. Igen, az a bizonyos polgárság, mely minden bizonnyal a Trump-korszak fő vesztese lehet, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. Kár tehát most csatlakozni a kárörvendők kórusához, mert a Trump-típusú populizmus elsősorban nem a liberális ideológiát megtestesítő riválisait győzi le, nem Hillary Clinton híveit, hanem minket. Elsősorban a parlamentáris demokrácia fő bázisára, a középosztályra, a polgári értékrendre és a civil békére nézve végzetes csapás olyan nagytőkés oligarchák hatalomra jutása mint akik most az amerikai kormány vezető posztjait elfoglalják.

Valóságos elemzés-cunamit váltott ki Trump megválasztása, de talán ideje összeszedni mindazt, ami a megjelent elemzésekből rendre kimaradt, mert olyan mélyen érinti a most globálisan is megbukó jóléti demokrácia tabuit, hogy azt valóban nehéz belátni és kimondani. A Brexit volt az előszele, de globálisan Trump győzelmével triumfált egy olyan populizmus a nyugati világban, ami most leginkább azért tűnik újnak, mert megfeledkeztünk valamiről, amit illetően a sorra megjelenő Trump-elemzések rendkívül naivnak tűnnek.

A POPULIZMUS IMMÁR GLOBÁLIS ÁTVERÉSE

Mondja már meg valaki: ugyan miért képviselné a nép, a tömegek érdekeit pont egy multimilliárdosokból álló kormány? Mennyire hitelesen képviseli az elitellenes közhangulatot az, aki az elit csúcsán pöffeszkedik a legarcátlanabb kivagyisággal és rongyrázással? Aki ezt egy pillanatra is elhitte, megérdemli Trumpot, vagy olyan klónjait mint Orbán, Erdogan és Putyin. Ők egészen nyilvánvalóan a legszűkebb oligarchikus elitet és ezzel saját személyes érdekeiket képviselik. Látszólag populista szólamaik kizárólagos célja az, hogy minél szélesebb tömegbázist verbuváljanak az elit egyeduralmának támogatására. A populizmusban az a nagy átverés, hogy valójában mindig elitizmust rejt. A legolcsóbb demagógia. Soha, egy esetben sem használták másra. Egy szűk elit tagjai jellemzően a lecsúszott társadalmi rétegekre építik hatalmukat, őket mobilizálják olcsó gyűlöletkeltő propagandával, hogy kiiktathassák a középosztály minden befolyását, politikai ellenőrző szerepét és teljhatalmat szerezzenek. Ez itt most a műsor, kérem szépen, ha nem tűnt volna fel.

A kutatóknak egyébként már feltűnt a probléma. Ha valaki netán hőzöngő konteót kiáltott volna a felvetésemre, olvasson el pár ilyen tanulmányt.

Azonban sajnos a tudósok szakmai fórumokon megjelenő figyelmeztetései láthatóan nem elegendők ahhoz, hogy a vészcsengő kellőképp megszólaljon. Vegyünk inkább olyan példát, amiből mindenki megérti a veszélyt. Egy olyan arrogáns bohócra mint Trump épeszű ember még a kutyáját se bízná rá, amíg beszalad a boltba, most meg a legjelentősebb atomarzenál bevetése fölött rendelkezik... Belegondolt ebbe valaki? Ilyenkor derül ki, mekkora illúzió azt hinni (amiben pedig a legtöbben máig vakon hisznek!), hogy azért „ezen a szinten mégiscsak komoly emberek döntenek a világot érintő legfontosabb dolgokról”, alapos megfontolással. Most láthatjuk, amit az őszödi beszéd is felvillantott kisebb léptékben, hogy bizony szó sincs erről. Képzeljük csak, amint Chaplin Diktátor című filmjébe illő bárgyú vigyorral eljátszik ez a trampli azzal, hogy megnyomja azt a piros gombot!

Persze neki sem érdeke mindenkit megsemmisíteni, viszont nagyon is érdeke az, hogy fő riválisait kiiktassa és minél kevesebb szereplővel kelljen osztoznia globális hatalmán. Ebben pedig fő riválisa egyáltalán nem Putyin, akivel akár nagyon gyorsan ki is békülhet, ha kicsit is hihetünk a nyilatkozatainak. Nem azok az oligarchák az ellenségei, akik más országokat vezetnek (hozzá hasonlóan!) - ők sokkal inkább üzletfelei mint ellenfelei. Racionálisan és következetesen gondolkodva minden ilyen populista vezető közös ellensége a középosztály, mellyel ugyebár minden demokráciában osztozniuk kell a hatalmon. Pont azokat fogja Trump a legjobban átverni, akiknek a legnagyobb ígéreteket tette, bár betartásukra amúgy a gazdasági elemzések szerint gyakorlatilag esélye sem lenne. Akkor sem, ha netán megpróbálná. Nem fogja.

A JÓLÉTI TÁRSADALOM VÉGÉVEL ÚJRA KIMUTATJA VALÓDI TERMÉSZETÉT A KAPITALIZMUS

A „jóléti” társadalom egyik nagy illúziója és veszélyes következménye volt, hogy a benne élő emberek elvesztették osztálytudatukat, miközben gazdasági és társadalmi téren sem jött létre valódi osztály nélküli társadalom, sem kommunista verzióban, sem máshogy. Sőt: a globalizáció korszakában nemhogy megszűntek volna, de egyre szélsőségesebbé váltak a vagyoni és osztálykülönbségek világszerte, ami most vezetett a politikában is globális fordulathoz. A gazdasági hatalom ilyen mértékű koncentrációja egyáltalán nem ismeretlen a történelemben, sőt: általában ez volt a jellemző a jóléti korszak előtt gyakorlatilag mindig.

Most annyi történt, hogy a gazdasági hatalom koncentrációja néhány tucatnyi, legfeljebb néhány száz ember kézében elérte a kritikus tömeget, amikor már kizárólagos politikai hatalmat követel magának. Nincs szüksége a jóléti demokráciáknak arra a rendszerére, hogy a középosztállyal meg kelljen osztoznia a javakban és a politikai hatalomban. Egyszerűen azért, mert a globalizációnak ebben a stádiumában már az automatizált termeléssel, illetve az ipar és a szolgáltatások kiszervezésével (látszólag!) nincs szükség hazai középosztályra, mert a globális gazdasági modellben már nem a kis- és középvállalati szektor a gazdaság gerince. Az adott országban maradó ipart meg lehet migráns prolikkal is működtetni...

Nem kell tiszteletköröket róni, visszajöhet a régi nyers kapitalizmus az arcunkba szivarozó zsíros nagytőkésekkel, szociális demagógia nélkül, nyíltan urizálva, kimondva és ki is mutatva, hogy mindenki annyit is ér, amennyije van. Hogy a jónép lássa, úgyse fogja mostantól képviselni senki, hát jobb, ha beletörődik a szolgasorsba. Ismerős a történet? Ha pedig lázonganának, majd jön a terrorelhárítás. Mert megváltozott a műsor. Globálisan.

A MAINSTREAM ÉS MINDEN POLGÁRI MÉDIA LESZALÁMIZÁSA

Ez a szűk oligarcha-„elit” nemcsak a gazdaságban vette át gyakorlatilag kizárólagos jelleggel a hatalmat, hanem a médiában és ezen keresztül a közéletben is egyre kizárólagosabb egyeduralomra tesz szert olyan multik révén mint pl. a Facebook, mely a Brexit és Trump esetében perdöntőnek bizonyult új tömegmédium. A középosztály veresége leginkább médiafronton tűnik megsemmisítőnek, ha nem szedjük össze magunkat. Mit láttunk ugyanis? Hogy a hagyományos papír alapú polgári (mainstream) sajtó hiába kiáltott farkast (a középosztály nevében!), mégis egy elitista populizmus győzött - vagyis mindaz, ami nem a középosztály! Tehát kit iktat ki ez a rendszer? Minket, újságolvasó, közéletben elkötelezett polgárokat, azaz a civil kontrollt. Trump, Putyin és Orbán fő ellensége a társadalmilag elkötelezett polgár, a citoyen. Vagyis végső soron mi vagyunk az ellenségeik. Az pedig merő színjáték, hogy ők egymás ellen és persze értünk vannak.

A tömegek már nem a hagyományos médiából tájékozódnak, hanem az ún. közösségi médiából, ahol viszont szinte kizárólag azt olvashatták, amit a haverjaik osztanak meg vagy lájkolnak és ami alapján ők, a trumpisták (vagy itthon az orbánisták) vannak elsöprő többségben. Sőt: a mainstream polgári vagy civil média (és általa az újságolvasó középosztály!) kifejezetten hazug ellenségként jelent meg, ami leginkább fő konkurenseinek, a Facebooknak és a Twitternek lehetett érdeke... meg a most kizárólagos politikai hatalomra törő szűk „elitnek”, aki a polgári média visszaszorításával végre döntő csapást mérhet a középosztályra. Mert ki is volt a tipikus újságolvasó? A tájékozott és társadalmilag elkötelezett polgár, akire mostantól legkevésbé van szükség a Trump típusú rendszerekben! Szó sincs róla, hogy belelásson az „elit” lapjaiba és meg kelljen osztani vele bármilyen hatalmat, mert akkor a globális hatalomkoncentráció és ez az egész „gazdasági növekedésnek” mondott őrült piramisjáték nem folytatható. Mivel nincsenek a Földön már felfedezetlen kontinensek, még meghódítatlan, gyarmatosítatlan területek, most a demokráciákat, magát a társadalmat kell tehát globálisan gyarmatosítani, privatizálni. Ennek kulcsfigurája és reklámarca Trump. Ahogy egyébként Orbán, Erdogan és Putyin is.

Persze nem szerencsés mindezekben titkos összeesküvéseket, konteókat látni, ahogy ostobaság eleve kizárni ilyenek lehetőségét olyan szereplők között, akik a nemzetközi nagytőke képviselőiként számos esetben tudnak informálisan „egyeztetni”, már csak azért is, mert ők és bizalmasaik hasonló körökben forognak. Ebben az elemzésben lényegtelen kérdés, hogy konkrétan milyen technikákkal tudnak egyeztetni vagy szoktak-e összeesküvéses technikákat is alkalmazni, mert ennél sokkal lényegesebb az a kérdés, hogy nagytőkésként, oligarchaként milyen alapvető érdekeik egyezhetnek egész nyilvánvaló módon. Mert ebben az esetben ugyebár akkor is össze fognak játszani közös érdekeik mentén, ha ez nem szándékos, netán ők sem tudnak erről, vagy extrém esetben ellenségnek vélik egymást … és alapvető érdekeiket követve mégis úgy járnak el mintha titkos szövetségesek lennének. Pont így működnek a rendszerinerciák, az érdekrendszerek, adott esetben végtelenül ostobán és fatális mechanizmusok mentén. Még inkább így működnek az azonos osztályérdekek mentén létrejött szerveződések, melyeket alapvetően gazdasági érdekeik irányítanak és ezek politikai csomagolása közismerten (olykor bevallottan) manipulatív porhintés.

Kedves újságolvasó, ha netán a középosztályhoz tartozol, talán nem kéne megfeledkezni saját érdekeidről. Talán nem kéne bedőlni a populista Trumpoknak és Orbánoknak, akiknek támogatásával saját magunk, azaz a középosztály alatt vágjuk a fát. Érdemes minden esetben újra és újra gondolni erre, hogy hova vezet, ha őket támogatjuk és kinek lesz az jó. Nekik nyilván jó lesz, de nekünk biztos nem. Kivéve a milliárdos gázszerelő strómanokat, de ők meg ugye nem tartoznak a középosztályhoz.

A Trump típusú rendszerek sajátossága, hogy egyszerre szélsőségesen elitisták és populisták. A középosztállyal szemben ugyanis az elitnek szüksége van olyan tömegbázisra, ami uralmát biztosítja. A korporatívan, nemzetközileg is összefonódó nagytőke erre már talált történelmi formulát, csak akkor még korai volt bevezetni. Talán ezért is bukott el fasiszta és kommunista verzióban is. Akkor még sem a globális kiszervezés eszközrendszere nem állt rendelkezésre, sem a tömeges tudatformálás olyan eszközei mint most a Facebook vagy általában az internet és az okostelefonok.

A SZÉLSŐSÉGEK ÉS A HÁBORÚ PROBLÉMÁJA

Az érdekeinél és helyzeténél fogva mindig moderátor szerepet betöltő középosztály félreállítása mindig a szélsőségek eluralkodásához vezet. Tulajdonképpen törvényszerűen, mert a középosztály nem tudja eljátszani azt a közvetítő szerepét a hatalmi elit és a könnyen radikalizálható tömegek között, amit általában demokráciának neveznek. Nem jófejségből moderál a középosztály, hanem azért, mert leginkább neki lehet vesztenivalója bármilyen szélsőség térnyerésével és nemcsak anyagi értelemben van vesztenivalója, hanem társadalmi és kulturális pozícióit illetően is.

A jóléti korszakban az egész társadalom elhitte azt, ami egyébként a kommunizmus alapgondolata volt, hogy itt most szépen, fokozatosan létrejön egy osztály nélküli társadalom, ahol mindenki egyenjogú és akár idővel el is tűnhetnek a vagyoni, társadalmi különbségek, de addig is úgy teszünk mintha nem lennének osztálykülönbségek és nagy-nagy demokrácia lenne. Pedig közben nagy-nagy tőkekoncentráció volt és őrületesen nőttek a vagyoni különbségek.

Az, hogy az oligarcha népvezérek nemzetközileg összefonódó üzletfelei egymásnak sajnos nem zárja ki, hogy ismét belevágjanak abba, ami már korábban is rettentő nagy üzlet volt a hozzájuk hasonlóknak: a háborúba. E tekintetben megint a középosztály moderátor szerepe lehetne döntő, ha nem épp most állítanák félre globális szinten. Talán még van hangyányi esélyünk - addig érdemes megragadni, amíg lehet.

A KÖZÉPOSZTÁLY UTOLSÓ ESÉLYE EURÓPA

Európa és talán nem kis részben a világ sorsa is most a francia és német választásokon dől el. Ha ott is beüt a szélsőséges nacionalizmus és populizmus, akkor már nincs miről beszélni, akkor a történelem alighanem csúnyán ismételni fogja magát.

Viszont most a jobboldali előválasztáson meglepő fölénnyel a konszolidáltan konzervatív és oroszbarát François Fillon futott be, akit Putyin nyíltan saját favoritjának nyilvánított...

Ha a németeknél sem valami őrült fut be és kiegyeznek Putyinnal éppúgy mint Kínával, akkor Európa lehet az új Amerika, az iránymutató globális hatalom. Persze ez ma még álomnak tűnik, de igazán lehetne belőle végre a lejárt szavatosságú amerikai álom helyébe lépő európai álom. Annál is inkább, mert minden más forgatókönyv rémálom. Leginkább rajtunk, európai polgárokon és az európai középosztályon múlik, melyik utat választjuk.